Kis családom

Szösszenetek a családi életből

Lilypie - Personal pictureLilypie First Birthday tickers

Friss topikok

  • gyuruorsi: Persze, majd belejön :) Így is tök ügyes, hogy ilyen hamar próbálkozik :) (2011.07.02. 09:28) A szobatisztaság kérdése
  • annad: @gyuruorsi: :) ami azt illeti Dávid is hasfájós volt, de már majdnem 6 hónapos volt mire a bloghoz... (2011.06.30. 19:29) egy kis történelem
  • annad: Már elhiszem apukájának, hogy tud egyedül lépegetni Dávid, mert tegnap délután többször is odalépe... (2011.03.22. 19:51) Elmúlt hetek...
  • Tuti: Boldog 6 hót! :) (2010.11.04. 15:21) 6 hónapos "pici" fiú
  • Norcmorc: Ezt meg hol lehet lájkolni????? :-) (2010.11.03. 16:24) Pajtások

Anyának lenni...

2011.02.19. 11:36 - annad

 Most, hogy lassan egy éve itthon vagyok,  azt hiszem kezdek befordulni  neha... Korábban azt gondoltam magamról, hogy karrierista típus vagyok, amolyan igazi törtető... Vegül úgy alakult, hogy a karriert még a kezdetek kezdetén feladtam a családért. Most a család a legfontosabb és úgy érzem ez mindig igy lesz a jövőben is... DE azért mindig ott motoszkál a fejemben, hogy mi lett volna ha, vagy mi lenne ha...

Anyának lenni jó dolog, mitöbb a világon a legjobb dolog. Azok a csodás pillanatok, mosolyok, mozdulatok, huncutságok, amikért erdemes nap mint nap felkelni, bearanyozzák minden egyes napomat.

Persze anyának lenni néha nehéz is, nehéz, mert el vagyunk zárva a külvilágtól (mégha én viszonylag sokat eljárok otthonról, akkor is..), nehéz mert sokszor nincs kihez szólni (felnőtt emberekre gondolok), ami persze igencsak megnöveli a telefonszámlám, nehéz, mert a barátok szinte egytől egyig dolgoznak és mikor ők ráérnek én már nem, mert a gyerek alszik, nehéz, mert egy gyerek 24 órás törődést igényel és nincs olyan, hogy kérem szépen én most pihenek...

Összefoglalva, imádom Dávidot és imádni fogom a kistesót is, majd, ha lesz, minden időmet és energiámat nekik szentelem ebben a néhany hónapban, évben, de már most látom, hogy nem lesz belőlem HTB, és vissza fogok menni dolgozni, ha eljött az ideje, mert arra is szükségem van, hogy az élet más területein is kiteljesedjek. Őszintén hiszem, hogy ettől nem vagyok rosz anya, sőt..

Lehet, hogy a depis hangulatom, annak köszönhető, hogy Dávid már nem marad egy helyben, igy nem olyan egyszeru vele egész napokat csámborogni a városban, meg azért lássuk be az is tarthatatlan, hogy folyamatosan shoppingoljak, hogy ne legyen olyan uncsi itthon... Helyben nem marad, de járni se tud még, illetve az idő is vacak, meg betegek voltunk, meg hetek ota semmi izgi nem történik körülöttünk...

Szerencsére egy hét múlva megyünk sielni, és ott feltöltődhetünk, illetve remélem, ha jön a tavasz és Dávid járni fog, megint minden napos lesz és még az is meglehet, hogy vissza sem akarok majd menni dolgozni:):):)

A bejegyzés trackback címe:

https://kiscsaladom.blog.hu/api/trackback/id/tr632672330

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.


süti beállítások módosítása