Ismét elmaradtam egy kicsit, jó régen írtam. Ennek részben a kevés idő, részben a lustaságom az oka...
Dávid az elmúlt egy hónapban sokat betegeskedett, volt 3 napos láz, fülgyulladás, szájpenész.... és ráadásként, bár az nem betegség, de rendesen kikészítí a fogzás.
Kibújtak a rágófogak, így már 12 foga van Dávidnak, és már látszik, hogy a szemfogak is érkeznek hamarosan... Remélem utána lesz egy kis szünet, mert Dávidot nagyon megviseli, sajnos nem észrevétlenül bújnak elő, hanem nagyon meggyötrik az én pici fiamat... Eredmény, nyűgös, hisztis, sokszor kezelhetetlen gyerek...:(
Vegyük sorra, mik történtek, mióta nem írtam, a betegségen kívül...
Augusztus végén beiktattunk még egy spontán hétvégi nyaralást Horvátországba, szuper volt részben hiszen gyönyörű idő volt, egy csodaszép halászfaluban voltunk, minden tökéletes lett volna, sőt az első nap az is volt, de másnaptól Dávid belázasodott (ekkor kezdődött a 3 napos láz, amit ekkor még nem tudtunk...), arra gyanakodtunk, hogy biztos a foga miatt, ezért nem is indultunk haza, azért jól éreztük magunkat aznap is, de mikor másnap reggel is, dacára az egész éjszakás lázcsillapításnak lázas volt még Dávid, reggel úgy döntöttünk hazaindulunk...
Szeptember elején Dávidot elvittük fodrászhoz, mert már nagyon megnőtt a babahaja, így átesett az első frizura váltáson. Teljesen megváltozott az arca, hirtelen babából fiúra váltott... A hajnyírást egyébként kifejezetten jól viselte, szerencsére, aminek azért is örülök, mert úgy látom rohamtempóban nő a haja, így gyakran kell majd mennünk...
Szobatisztaság: ezt a témát teljesen hanyagoltuk a betegeskedés alatt, de Dávid továbbra is jelezte kitartóan, ha valami történik, így tegnap úgy döntöttünk kezdjük el újra az ismerkedést a bilivel... Eredmény: tegnap déltán 3x bilibe pisilt, ma meg 2x és a reggeli nagydolog is ott landolt:) Nagyon ügyes volt, sőt a reggeli produktum után nem adtam rá pelust, mondván úgysem megy az olyan gyorsan újra, erre Dávid míg a kávémat főztem bevonult a fürdőbe és bepisilt a nadrágjába, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy tudta, hova kell menni, sajnos a gatyót még nem tudja egyedül levenni, ezért nekem kellene folyamatosan résen lennem és figyelnem a jelzéseit. Ami most nehezebb, mert a kb egy hónapos szünet alatt, sőt, ha a nyaralást is belevesszük akkor több Dávid ugyan sokszor szólt, de mivel nem foglalkoztunk nagyon vele, így mos már nem mindig szól, hanem a ráutaló jeleket kell figyelni... bár azért most is mondja sokszor... Na de mindegy, majd lesz valahogy, az álláspontunk továbbra is az, hogy nem erőltetjük, ha szívesen ül a bilire jó, örülünk, megtapsoljuk, de ha nem az sem baj...
Beszéd: hát a beszéd az nem akar úgy fejlődni, nem igazán az erőssége a fiatalembernek, vagyis mond néhány szót (apa, anya, papa, mama, kaka), amik a valós szavak és mond néhányat, amiket tudunk mire mondja, de nem valós szavak, ilyenek a háká (hinta), hamma (cumi, kaja, víz, minden amit szájba vesz), vava (kutya és egyéb állat) káká (pápá), és hirtelen nem jut több eszembe, pedig megvan a szava a motorra, csúszdára és egyéb dolgokra is, de képtelen vagyok megjegyezni őket... Szóval jár a szája folyamatosan az ő kis nyelvén, de a beszédtől még nagyon messze van. Ellenben érteni ért mindent szinte, így elég jól tudunk kommunikálni, ha kérek valamit (például pakold el a játékokat, vagy rakd egymásra a kockákat, stb...) azt megcsinálja, ő is meg tudja értetni velem, hogy mit szeretne, mutogatással, illetve halandzsa nyelven:)
Mozgás: mozgásfejlődésben a beszéddel ellentétben szuperul halad, szalad, felmászik a létrán, csúszdázik, motorozik, váltott lábbal lépcsőzik vagy kapaszkodva vagy valakinek a kezét fogva, de előfordult már, hogy kapaszkodás nélkül tett meg 3-4 lépcsőfokot.
Motorőrület: Dávid teljesen odavan a motorokért, ha lát egy motort az utcán, egyből mutogat, nevet, a TVben is csak bámul rájuk... Teljesen le van tőlük nyűgözve... Két hete vettem neki egy új kismotort, mert a régi az egy kicsit labilis volt és bár tudta hajtani nehézkesen, de nem igazán érezte szerintem biztonságosnak, azóta viszont az új motoron... száguldozik:) A motort mindenhova vinni kell, a kocsiba, a lakásba, a dunapartra, vendégségbe, mindenhova... A másik ilyen őrület, a bukósisak, ha eszébe jut, hogy neki olyan is van, akkor fel kell rá tenni és nem engedi, hogy levegyük, így órákig abban van, akár a lakásban, akár a kertben, dunaparton... Múltkor kivittük Maflát sétálni, a gyeremek jött gyalog a bukósisakjában... vicces volt, mindenki nézett ránk, hogy micsoda szülők, még a széltől is óvják a gyereket... :)
A nagy mozgékonyságnak és felfedezővágynak az eredménye, hogy Dávid rengetegszer sérül meg, persze nem komolyan, de itt ott egy karc, horzsolás, kék folt szinte mindig akad...
Mese: elkezdtük az esti meseolvasást is, hiszen eddig is imádta a könyveket lapozgatni, nézegetni a benne levő dolgokat, mutogatni, amiket felismer, így gondoltam, ideje az esti mesének is. Igazából én vágytam már rá nagyon rég óta, hogy este az ölembe csücsüljön és olvashassak neki. Nagyon élvezi, bár a mesét még szerintem nem érti, de tetszik neki maga a szertartás, nem is hagyhatunk ki egy alkalmat sem, ahogy felvette a pizsamát, megy a polchoz, hogy emeljük le a könyvet.
A természete is sokat változott, bár korábban is igen izgága volt, most még inkább, illetve nagyon barátkozós, ami nem is lenne baj, de ha fel akarja hívni magára a figyelmet, akkor sokszor durva lesz, harap, üt, lök... Ami nekem kicsit sem tetszik, de fogalmam sincs mit tehetnék, hiszen a könyvek is azt írják, hogy ebben a korban ez természetes, illetve ő így próbál játszani (velünk is szokott pl bírkózni, mért ne lehetne a gyerekekkel is...), de félek, ha így folyatatja senki nem fogja szeretni őt... Ami még nehezebbé teszi a dolgom, az az, hogy őt egyáltalán nem zavarja, ha vele csinálják azt, amit ő csinál másokkal, például őt kicsit sem érdekli, ha leöntik homokkal, vagy teleszórják a fejét fakéreggel, vagy fellökik, esetleg megharapják, ő ezeket egy szó nélkül tűri, ezért sokszor észre sem vesszük, ha vele csinálják, majd mikor ő megismétli ezeket a dolgokat, akkor a másik fél már egyáltalán nem biztos, hogy olyan jó néven veszi, sír vagy csak szól, és Dávid meg nem is nagyon érti miért nem szabad, hiszen vele is megcsinálják... Kivétel ez alól a harapás, az tényleg nagyon durva és azt más nem is csinálja, csak ő, de ő nap mint nap megharap valakit, akár engem is, lehet a fogzás miatt van ez is, lehet csak reakciót akar vele kiváltani (amit sikerül is neki, mert baromira fájdalmas...), de nem tudom róla leszoktatni, egyszerűen semmi nem használ. Legújabb próbálkozásom, hogy megpróbálom megértetni vele mit jelent az a szó, hogy fáj, szóval mikor beüti magát, mindig mondom neki, hogy fáj ügye..., hátha tudatosul benne és akkor mikor mást bánt, akkor megérti majd, hogy neki is fáj... na mindegy majd lesz valahogy...
Méretek: a centit továbbra sem tudom, de már tervezem, hogy megmérem valamikor, mert a ruhákat növi ki rohamtempóban..., a súlya 13kg, és a lábmérete 22-es.
A beteges időszaknak köszönhetően túl sok helyen nem voltunk, így nem is tudok sok más dologról beszámolni, majd az ősz kicsit tartalmasabb lesz talán...
