Kis családom

 Egy lakóparkban élni egészen más feeling, mint amit korábban megszoktunk. Vannak előnyei, hátrányai, de a mérleg nyelve egyértelműen a pozitív oldal fele húz.

2007 tavaszán költöztünk ide. Nagymarost már jól ismertük, mivel volt egy nyaralónk a hegyen, de itt élni egészen más. Már akkor tudtuk, jó döntést hoztunk, Maflának végre nem kell többé a kipufogók között sétálni, nincs auto forgalom, ellenben van jó levegő, duna, medence, játszótér, stb... Most, hogy már Dávid is köztünk van egyre több előnyt látok.

Az elején azért voltak fenntartásaim, főleg a szomszédokkal kapcsolatban, de aztán volt néhány fiatal, akikkel jól el tudtunk beszélgetni, sétálni. Majd egyszer csak, még Dávid a pocakomban volt) jött az áttörés. Egyik este (Tamás épp Londonban volt) szomszédaink meghívtak vacsorázni, ahol egy másik szomszéd anyuka is részt vett. Kicsit megijedtem, te jó ég, én aki korábban (lakópark előtt) épp csak köszönt a házlakóknak, most szomszédolni megy... Gondolam ok, de nem lesz belőle rendszer. Telt, múlt az idő, Dávid is megszületett, azon kaptuk magunkat, hogy nyáron már nagyon sok ídőt töltöttünk a szomszédokkal, és jól éreztük magunkat. Együtt főztünk, sütöttünk, bográcsoztunk, kártyáztunk, stb.. Mindenkinek van gyermeke, egy, kettő, három..., 1-2 év korkülönbség van csak a gyerkőcök között, így nagyon jol fognak mulatni együtt késöbb. Egészen megváltoztam és tetszik az új felállás, jól érzem magam a szomszédaimmal.

A negatív oldalon leginkább a nem igazán jó fej szomszédokat tudnám említeni (sajnos ilyenek is vannak), akik minden erejükkel azon vannak, hogy nehogy már béke és nyugalom legyen a közösségben, remekül lehet szórakozni az ebből adodó szituációkon, vitákon a közgyűléseken, illetve a csoportos levelező rendszeren. Apropo közgyűlés, nálunk az úgy megy, hogy este 6 fele kezdődik és általában éjfél körül berekesztjük, mert nem jutottunk szinte semmire, de mindenki fáradt. Egy kis szösszenet az egyik "FONTOS" vitatémáról, hogy érezzétek a helyzet súlyát:): szeretnénk szemeteseket rakni a medencéhez és a játszóterekhez, és bár ez még csak nem is lenne drága, mégis akadnak lakók, nem is kevesen, akik ellene vannak. Nem igazán értem miért roszabb, ha kukába dobjuk a szemetet, de hát ők tudják... Ilyen és hasonló problémákról mennek hosszas viták. Szóval zajlik az élet, de én ezeken csak jót mulatok.

Hogy mégse a negatívummal zárjam a bejegyzésem még egy pozitívumot említenék. Anyuék is itt laknak, ami jó természetüknek köszönhetően, cseppet sem zavaró, sőt. Nagyon sokat segítenek mindenben, sokszor vigyáznak Dávidra, hogy Tamással kicsit ki tudjunk kapcsolódni, továbbá náluk van a helyi "kisbolt", ha valamiből kifogyunk, náluk biztos megtalálom:)

Zárszóként csak annyit mondanék, hogy tetszik az élet a lakóparkban:)

 Eszméletlen milyen fejlődésen megy keresztül néhány hónap alatt egy ilyen kis emberke. Csak kapkodom a fejem, mikor újabb és újabb "mutatványokkal" örvendeztet meg.

Kezdődött azzal, hogy már az első itthon töltött héten emelgette a kis fejecskéjét, illetve valahogyan felküzdötte magát a kiságy végébe, mindezt háton fekve. szintén már ezen a héten hason fekvésben át tudta tenni a fejét egyik oldalról a másikra.

egy darabig ezeket gyakorolgatta tovább, majd 6 hetesen átfordult hasról hátra. ekkoriban kezdett el gagyorászni is, amit hetekig nagyon intenzíven gyakorolt, majd egy rövid ideig szüneteltette ezt a tudományát. A szünet szerintem annak volt köszönhető, hogy akkoriban (kb 3 hónapos kor) elég sok új dolgott kezdett csinálni és inkább arra koncentrált, hiszen akárhogy is nézzük ő is csak egy férfi, így nem tud egyszerre több dologra figyelni:)

2 hónaposan előfordult párszor, hogy megfordult hátról hasra is, de ez még nehéz volt neki, így akkoriban még csak ritkán csinálta. ekkor már nagyon szépen, hosszan tudta tartani a fejét. És rengeteget "dumált" és mosolygott. Mindenkit levett a lábáról:)

Szintén 2 hónaposan kezdett látszani, hogy jönnek a fogacskái, ez annyit jelentett, hogy elkezdett nyáladzani és nagyon meg volt duzzadva az inye. Én azt hittem, napok és kibújnak a fogai, gondoltam korai, de hát látszik. Persze mindenki, még a doktornő is mondta, hogy nyugodjak meg ez még hosszú hetek, hónapok kérdése. Nekik lett igazuk, 5 hónaposan bújt ki végül az első fogacskája, amit rögtön követett a második is.

2 és fél hónapos kora óta próbál "felülni", amit úgy képzel el, hogy majd, mint mi nagyok hasizomból felhúzza magát, ez persze nem sikerül neki, de azóta is próbálkozik, így a hasizma irigylésre méltó.

3 hónaposan elkezdett nyúlkálni a játékaiért és próbálgatta kézben tartani, szájához emelgetni, náhány hét alatt egyre ügyesebb lett. (ez volt az az időszak, mikor kicsit visszavett a gagyogásból, mert nagyon a játékokra koncentrált). Ekkor már rengeteget mosolygott, szinte folyamatosan és ez azóta sem sokat változott.

a harmadik hónap végére vége lett a csendnek és újra elkezdett "dumálni", és azóta be sem áll a szája, sőt mostanában előszeretettel gyakorolja a kiabálást, olyankor nagyon aranyos, tetszik neki, hogy milyen hangokat tud kiadni. Bár aki nem látja csak hallja, azt hiheti nyúzom a gyereket...

4 hónaposan már nagyon ügyesen játszott a játékaival, egyre hoszabb időket el volt egyedül, a kisebb cumisüveget meg tudta tartani, a cumit néha ki, be tudta tenni a szájába.

5 hónaposan már sokat forog, mostanra szinte mindent elér, ami a közelében van, mert odagurul érte. Nagyon mozgékony, nem igen szeret már ölben lenni. Nagyon érdeklődő, Maflára is egyre kiváncsibb, ha meglátja, akkor csak ő érdekli. Esténként fürdés előtt le szoktuk tenni Maflához a földre, olyankor nagyon boldog, Mafla is. Kicsit megfogdossa, Mafla meg összenyalogatja.

Mostanában egyre többet van hason, fogdossa a játékait, próbálgatja a meszebb lévő dolgokat is elérni.

És a legújabb tudomány, hogy ma többször kinyomta magát kutyapózba. Még nem tartotta meg sokáig magát, csak néhány másodpercig, de azt mondják az okosok, hogy innen már csak egy lépés és elkezd kúszni, hát kiváncsian várom. Utána azt hiszem nem lesz megállás, nyugis pillanatok. A napokban tervezem, hogy lezárjuk a szobáját kis ajtóráccsal és leteszünk habszivacs puzzle darabokat, hogy legyen lehetősége nagyobb területen is próbálkozni a mászással.

Nagyvonalakban ennyi történt vele, ami a fejlődését illeti az első néhány hónapban, nagyon várom már a következő lépcsőfokokat!

 röviden a családig vezető útról:

1999.02.14. - első randi életem párjával Tamással

2003 nyara - Mafla, tündéri mopsz kiskunyánk belép életünkbe

2007.08.11. - esküvő

2010.05.03 - Galavics Dávid Brúnó megszületik

A család majdnem teljes (terveink szerint 2012-ben érkezik majd Hanna Sára) :)

az elmúlt 5 hónap tömören:

2010 május 5-én megszületett tündéri kisfiam, Dávid Brúnó. Elfogult szülőként mondhatom, hogy ő a világon a legszebb kisfiú.

szerencsére ebben a legnehezebb hónapban végig volt segítségem, így kicsit gatyába tudtam rázni magam, majd újult erővel belevághattam az anyaság rejtelmeibe.

Dávid kezdetektől fogva nagyon jó gyerek, csak akkor sír, ha éhes vagy fáradt.

Állandóan mosolyog. (mostanában kicsit többször sír a foga miatt, de erről majd külön részletesebben).

persze az elején nem egészen gondoltam így, de a környezetemben mindenki folyamatosan mondogatta, hogy milyen szerencsés vagyok egy ilyen gyerkőccel, felmértem a helyzetet, megfigyeltem néhány másik gyermeket és rájöttem igazuk van.

6 hetes kora óta mindenhova viszem magammal, amit Dávid nagyon jól visel, sőt kifejezetten élvezi. Imád új embereket megismerni és a régi arcokat viszont látni. Nem jön zavarba nagy társaságban sem, sőt azonnal elkezdi bemutani az addig tanult tudományait (ez többnyire "dumálás" vagy nyál köpködés)

Már két "nagyobb" utazáson is túl vagyunk, 3 hónapos korában voltunk Debrecenben, 5 hónapos korában pedig Zakopaneig merészkedtünk. Az utazások nagy részét alvással tölti. Ez egyébként is jellemző rá, hogy amíg ring a fenke alatt az autó vagy a babakocsi, addig béke van és többnyire alszik:) A Debreceni utat például háztól, házig végig aludta.

Az idő hihetetlen gyorsan repül, még csak "most" született és már, 5 és fél hónapos. Forog jobra, balra, így tulajdonképpen mindent elér, amit szeretne. Borzasztóan erős, egész pici kora óta gyúr a hasizmára, mert folyamatosan fel akar ülni, szegénykém nem érti még, hogy ez így nem fog menni, de egyre magasabbra emelkedik, miközben a hasizmai csak úgy dagadnak:)

kb két hónapos korában kezdett el gagyorászni és azóta be sem áll a szája, folyamatosan dumál a maga baba nyelvén, sőt mostanában a hangszínnel is játszik, de leginkább egyre hangosabban kiabál és nevetgél.

Egy hónapja elkezdtünk megismerkedni a szilárd ételekkel, az elején kicsit nehezen fogadta őket (alma volt az első fogás), sokak szerint (főleg anya szerint) nem jól tettem a kanalat a szájába, szerintem ki sem nyitotta a száját, de mindegy, végül anyunak valóban sikerült a varázslat, az áttörés és azóta is nyomatja befele a gyümölcsöket zöldségeket. Pár napja megevett ebédre egy krumplit, két répát és egy fél cukkinit. azt hiszem ezzel még én is jól laktam volna... Rövidre fogva az étkezéssel kapcsolatos részt, elmondható, hogy Dávidnak igen jó étvágya van.

Dávid első perctől a saját szobájában alszik, reggelente van, hogy velünk ébred, de ez csakis az én lustaságom miatt van, mert mikor kora reggel felkel enni, kényelmesebb a mi ágyunkba visszatenni, mert így alszik velem tovább, míg, ha az ő ágyába tenném felébredne és hát ki akar 6kor kelni, ha megteheti ezt 9 körül is:)

mint, ahogy azt már említettem az első hónap nagyon nehéz volt, ritka volt az is, hogy két órát tudtam egyhuzamban aludni, de aztán 2 hónapos korától egy hónapig átaludta az éjszakákat evés nélkül, persze párszor felébred, kérte a cumit, vagy pár korty vizet, de ezek 1 percig tartottak és már aludtam is vissza. De semmi sem tart sajnos örökké, ahogy elfogyott az anyatej, elmúltak a csodás éjszakák is. a helyzet azért nem annyire veszélyes, de 3 hónapos korától újra eszik éjszaka egyszer, de szerencsére egyből alszik is tobább, ahogy befejezte. azért nem bánnám, ha lassan felhagynánk ezzel az éjszakai evéssel, de úgy döntöttem nem sürgetem a dolgot (néhány trükköt kipróbálok, erről majd bővebben), de ha nem fog működni, hát akkor várunk még egy picit, míg nagyobb lesz.

méretek: Dávid 57 centivel és 3640 grammal született, most 5 és fél hónaposan kezdi kinőni a 6-9 hós ruhák egy részét. Nem mértem mostanában, de olyan 8,5 kg és 70-75 centi körül lehet. A héten tartok egy méreckedést és publikálom majd az adatokat.

Röviden ennyi a múltról, a jelneről meg majd bővebben a következő bejegyzésekben!

 Közel egy éve határoztam el, még pocakomban a kis trónörökössel, Dáviddal, hogy, amint megszületik blogot fogok vezetni az életéről, mindennapjainkról. Ahogy azt már akkor is sejteni lehetett ez nem valósult meg. az okokat nem ecsetelem, mindenki sejti akinek van már egy gyermeke, vagy majd megérti, ha lesz. De most, a hatodik hónaphoz közeledve, elérkezettnek láttam az időt, hogy belekóstoljak a blogolás élvezeteibe. továbbá kezdett már kicsit frusztrálni, hogy én vagyok szinte az egyetlen anyuka a környezetemben, akinek nincs blogja a gyermekéről. Milyen anya az ilyen...

Érdekesebb történetekkel jövök hamarosan...