Szalad az idő, de tényleg, fogalmam sincs mikor lett ilyen nagy ez a pici fiú...
méretek: 88cm, 14kg, 22-23as láb
beszéd: sok minden nem változott, vagyis továbbra sem beszél összefüggőne, de sokkal több szót használ, illetve előfordul már néha, hogy két szót összekapcsol, mint apa gyere, anya oda... Néhány szó, ami újdonság, vagy a korábbi felsorolásból kimaradt, ismét a teljesség igénye nélkül...: kakao, pi (pisi), bici (futó és simabicikli), kolbá (kolbász), túró, vííí (víz), oda, ide, ott, itt, papi (papir), süti, apuci, mafla, luca, vica, vili, abel, fuzsi (fruzsi), poci, bukó (bukósisak), edi (edit), papu (papucs), kuka, kuku (kukucs), ajto, cipő, zozi (zokni).
önállósodik: még hagyja szerencsére, hogy öltöztessem, de egyre inkább szeretné egyedül csinálni, persze nem megy neki olyan jól:) De például, ha már belebújtattuk a lábát, akkor felhúzza a nadrágját, leveszi a cipőt, és meg is próbálja felvenni... Fürdésnél is imádja megmosni magát egyedül, meg hajat mosni, ő önti le a fejét vízzel...:) A probléma leginkább ott van, mikor a pelenkázásnál is segíteni akar, és nagydolog után, próbálja ő kitörölni a popót.... Nem győzzük lefogni a kezeit:) A pelust is ő szeretné feladni magának... Egyre szebben eszik egyedül, bár még mindig nagy a kosz utána...
játék: most az igazi sláger a szabadban a futóbicikli, a lakásban meg a festés, rajzolás és gyurmázás a menő... A gyerekekért továbbra is nagyon odavan, de még mindig sokszor durva, remélem hamar kinövi ezt a korszakot...
evés: továbbra is a levesek a kedvencek, illetve a legújabb favorit a kolbász, nagyon szereti, és nagyon sokat tud megenni belőle.
alvás: Na itt történtek nagy változások:) Egy hónapja kb már, hogy nem eszik éjjel tápszert, ami nagyon nagy dolog a korábbi tetemes mennyiséghez képest! Este még megissza a kis adagját, de éjjel már nem és hajnalban, reggel sem. Helyette iszik teát, de azt is szerencsére egyre kevesebbet. Terveink szerint a tea lassan lecserélődik vízre... Sajnos még mindig kelnünk kell éjjel odaadni neki a teát, de egyre kevesebbszer, sőt előfordult már néha, hogy egyszer sem kellett kelnünk hozzá... Szóval látjuk a fényt...:)
