Az idei Karácsony, ahogy reméltem sokkal izgalmasabb volt, mint a tavalyi. Dávid rettenetesen élvezte minden pillanatát. A fa nagyon tetszett neki, nem bántotta, csak csodálta. a csillagszórót is élvezte, de azzal még nagyon vigyáznunk kellett, mert ész nélkül lóbálta volna, ha rajta múlik, így csak apukája kezében foghatta...
Mikor belépett a szobába és meglátta a fát, és az ajándékokat (sajnos a nagy méretek miatt nem volt minden becsomagolva...) annyira aranyos fejet vágott, hirtelen elcsodálkozott, majd csillogó szemmel egy olyan bájos mosolyt villantott nekünk, amilyet talán még sosem láttam:) (természetesen ezt a pillanatot nem fotóztam le, mert csak bámultam én is:))
Az első döbbenet után jöhetet a kicsomagolás és az ajándékok birtokba vétele. Kapott hintalovat meg ugráló csacsit is, így egy darabig az egyikről ugrott a másikra... Majd az új kisasztalkájához tartozó két kicsi szék közül nem tudott választani, hanem egyiktől szaladt a másikig, és mindegyiken lecsücsült fél percre...:) Az asztalka székekkel azóta is nagy sláger, imád azon rajzolni, gyurmázni, stb... Örülök, hogy végül ezt vettük neki...
Kapott még beszélő porszívót is, mert imád porszívózni, meg minden házimunkát... Szereti is ezt a kis játék porszívót, de továbbra is az igazi az igazi:) Próbáltuk rávenni, hogy amíg mi a naggyal csináljuk ő hozza az övét, de nem működött...
És persze a fent soroltakon túl még rengeteg szebbnél szebb ajándékot kapott, szerintem a mai napig nem tudja feldolgozni ezt a sokmindent...:)
Az idei Karácsony sajnos kicsit rendhagyóan alakult, mert Tamás papája nagyon beteg, és a mamája is korházban kötött ki, így nem mentünk most semerre csak a papájához egy ebédre, amúgy itthon voltunk anyuékkal, meg az én családommal.
A szilveszterről sem érdemes túl sokat beszélni, gyerekes, barátos, szomszédos szilveszter volt.... Nem ez volt álmaim estje, de sosem voltam nagy szilveszterező, így nem zavar túlságosan...
