Kis családom

Ahogy az előző posztban emlitettem kistestvér született, Hanna Sára, aki 2014.03.17-én látta meg a napvilágot.

A terhesség teljesen rendben ment, Január 20-ig még dolgoztam, úgyhogy csak kevesebb, mint két hónapom maradt otthon. Nem is volt ez most olyan nyugis, mint anno Dáviddal, mert már volt Dávid, így a délutánok már nem pihenéssel teltek, de azért kicsit fel tudtam töltődni a szülés elött.

Hanna is éppúgy, mint Dávid császármetszéssel született, de nem volt utána semmi probléma, nagyon hamar felépültem, talán még hamarabb, mint mikor Dávid született.

születéskori méretek: 52cm, 3430g, kicsit duci volt mikor megszületett, de nagyon sokat fogyott az első pár nap. Egyhetesen 3170g-ot mértünk, de aztán szépen elkezdett hízni.

Viszonylag sötét és hosszabb hajjal született és az orra teljesen be volt nyomódva, de Rita a szülésznő ügyesen megigazította neki, így én már csak a szép nóziját láttam:) Nagyon szép babának született (persze én elfogult vagyok), de a kórházban is csodájára jártak:)

Az elmúlt majdnem félév hol jobban, hol roszabbul telt. Az elején nagyon hasfájós volt Hanna, de szerencsére kb 2 - 2,5 hónapos korára elmúlt, addig meg sokat volt rámkötve rugalmas kendőben, mert az nagyon megnyugtatta. egyébként éppúgy, mint Dávidnak neki is a gripe water segített. Sajnos itthon már nem lehet kapni így angliából kellett hozatni, de megérte. Jelenleg a fogzás árnyékolja be napjainkat néha, bár viszonylag jól viseli a megpróbáltatásokat. 08.31-én kibújt az első két fogacskája, vagyis két pici ponton áttörték az ínyt reggelre, majd az elmúlt napokban szépen áttörtet a tüskék teljes hosszában és most növekszenek a fogak, egyre nagyobb rész bújik elő. Eléggé folyik a nyála szegénykének, bár közel sem ömlik neki annyira, mint Dávidnak ennyi idősen, emlékszem neki nyálfogót kellett hordania...

Mozgás: Ő is nagyon hamar kezdett forogni, mindkét irányba, csakúgy, mint Dávid. 1 hónaposan megfordult hasról hátra és ez nem csak egyszeri alkalom volt, hanem innentől kezdve ezt folyamatosan csinálta... Igaz kicsit nehéz volt még neki, de nem adta fel... Hátról hasra pedig 3,5 hónaposan fordult át. A fogásban nem volt olyan ügyes, mint Dávid, meg meg ragadta ugyan a játékokat, de még nem tudta 3 hónaposan hosszan tartani és rágcsálni..., sőt még 4 hónaposan sem tudta túl hosszan, inkább 5 hónapos korára jutott el odáig, hogy már masszivan fogja a játékokat, rágókákat és régcsálja őket... Sokat van nagyon a földön gurul mindenfele, illetve kúszik picit, de nagyon küszködve, és elkezdett a napokban tolatni is. Néha már kinyomja magát négykézláb és rugózik. Ezt napról napra ügyesebben csinálja és egyre hosszabban tud rugózni. Ilyenkor rendkívül elégedett magával és várja a dicséretet.

Természet: Nagyon jókedvű, kiegyensúlyozott baba, sokat kacag. De nagyon kis kényes, igazi borsószem királykisasszony. Ha valamira ráfordul, ami kicsit megnyomja, egyből sikít, tulajdonképpen, ha bármi nem tetszik neki, azonnal sikít, vagy nyafog..., már most nagyon tud kényeskedni... Nagyon akaratos. De egy kis tünemény:)

Méretek: 1 hónaposan szintén 52 cm, de persze ez nem jelenti azt, hogy nem nőtt, hanem a kórházban születéskor ugye másképp mérik, uh az nem annyira mérvadó..., sólya ekkor 4050g, 2 hónaposan 4620g, 3 hónaposan 59 cm és 5720g a védőnői mérés szerint, otthon 5480g-ot mértünk..., 5,5 hónaposan 7100g-ot mértünk. Centit most nem tudom, de jövőhéten lesz 6 hónbapos, akkor majd megméri a védőnő. ruhákból most 68-74-eseket hord, sokat nyúlt az utobbi hetekben...

Dávid és Hanna: a testvérek imádják egymást, Dávid első perctől teljesen odavolt érte, bár volt egy kis féltékenykedés, de nem Hannára vetitette ki, hanem az első pár hétben nagyon kezelhetetlen volt Dávid, mindenfélével próbálkozott, nagyon rossz volt, de szertinünk, így próbálta csak magára vonni a figyelmet, pedig nagyon odafigyeltünk, hogy ne szoruljon háttérbe, valaki mindig foglalkozott vele... Egyszer édes volt meg is jegyezte, mikor a Dédi mondta, neki, hogy most sokat foglalkozunk a Hannával, mert még kicsi, ő visszaszólt, hogy de hát vele is sokat foglalkozunk, ekkor megnyugodtam, hogy tényleg nem érzi úgy, hogy elhanyagoljuk... De ez a rosszalkodós időszak is elmúlt és persze vannak néha megnyilvánulásai, hogy de miért lehet Hanna még ébren, mikor neki már aludni kell, stb..., de ez szerencsére ritkán van, meg első perctől nagyon igyekeztünk úgy beállítani a napirendet, hogy legalább az esti fekvés ideje kb egyidőben legyen.... Az elején persze ez még necces volt, de mostanra abszolút működik, mindkét gyerek 8 körül alszik:) Jelenleg a gyerekek "szerelmesek" egymásba, Dávid napi ezer puszit ad Hannának, Hanna pedig csodálattal nézi Dávid minden rezdülését. "kommunikálnak", Dávid kiált egyet, Hanna próbálja leutánozni, majd kacagnak... Ha Dávid épp nem foglalkozik vele, akkor Hanna kacérkodik vele, hogy szóljon már hozzá... Nagyon édesek, nem tudok betelni a csodálatukkal.

Napirend: Hát Hanna napirendje leginkább a rugalmas szóval jellemezhető:), mivel kénytelen szegény alkalmazkodni a Dávidhoz. Szóval Hanna olyan 7 óra fele szokott kelni, attól függően, hogy mikor evett hajnalban 4 - 6 között szokott valamikor, ha 5 előtt eszik, akkor általában visszaalszik egyből 7-fél 8 ig, ha viszint 5 után, inkább 6 fele eszik, akkor sokszor már vissza sem alszik, de azért ilyenkor is még egy fél órácskát simán elgagyorászik az ágyában. De párszor már arra is volt példa, hogy 7-ig nem kelt fel...  És persze arra is van néha példa, hogy mégis megébred éjszaka 3 körül, de ekkor is csak reggel eszik újra... Szóval a délelötti evés attól függ, mikor evett hajnalban... Ha minden jól megy, akkor 9-10 körül eszik valami gyülölcsöt, rizspehellyel vagy babakekszel, de előfordul, hogy a reggel úgy jön ki, hogy nem bírná ki Hanna, míg hazaérünk az oviból (többynire mi visszük Dávidot), ezért ovi előtt adok neki még egy kis tápszer, amennyi jól esik neki és 10-11 között adok neki csak gyümölcsöt, ekkor süritő anyag nélkül... Ebéd (valami zöldség, hús, rizs, ilyesmi) fél1-1 körül van, ezt most, hogy elkezdődött az ovi igyekszem 1-fél2-re kitolni, hogy az uzsi megfelelően jöjjön ki, fél5-5-re, mert mi megyünk többnyire Dávidért, ha szép idő van akkor sétálva és akkor uzsizik, ha hazajöttünk.  Uzsira tejberizspépet eszik legtöbbször, de van, hogy gyümölcsöt kap ilyenkor is. Ovi után jó időben estig (fél7-7) a játszótéren maradunk, utána Dávidnak vacsi, fürdés mindkét gyereknek, majd Hannának tápszer, Dávidnak mese, kb egyszerre végeznek és alvás... És jön a mi időnk apával:):):)

Nem mondom, hogy egyszerű két gyerekes anyának lenni, sokszor a hajamat tépem, de egyetlen mosollyal le tudnak venni a lábamról és feledtetni tudják az összes bosszuságot.

Zárszónak csak annyi, hogy IMÁDOM őket, és most már Hanna Sára megérkezésével tényleg teljes a család!

elég régen írtam, melynek soka oka van, így most, amíg még valamelyest frissek az élmények, emlékek igyekszem a 2013-as évről mindent összeszedni ebben a bejegyzésben...

munka: erről csak röviden, Március végén visszamentem dolgozni, részben ezért is hanyagoltam a blogot, mert munka, gyerek, ja és még egy költözés (lakáscsere anyuékkal, felújítás, rövid ideig anyóséknál lakás...) együtt kicsit sok volt, és erre már nem maradt időm, energiám....

3 éves: lett Májusban, a szülinapot Gödön tartottuk nagyon jól sikerült, szép idő volt, így egy jó kis hamburgersütős grill kertipartit csaptunk... Dávid szokás szerint élvezte, hogy mindenki őt ünnepli. A fő ajándéka egy 16-os bicikli volt.

sport:

ha már említettem a biciklit, akkor kezdem ezzel, egy-két héttel a harmadik szülinapja elött mentem dolgozni, de előtte levettük a kis 12-es bicikliről a pótkereket, mert azzal nem nagyon akarta használni..., tekerni se nagyon tudta... viszont futóbiciklizni meg nagyon ügyesen tudott már. Mondtam munkába menet viccesen anyósomnak (aki nem mellesleg tesitanár), hogy, amig hazaérünk munkából megtaníthatná biciklizni két keréken Dávidot... Mire hazaértünk valóban megtanulta... Olyan büszke voltam rá, viszont, mivel Dávid méretei kicsit nagyobbak, ekkor volt olyan 104 cm körül de erre már nem emlékszem pontosan, de alényeg, hogy a 12-es bicikli egyértelműen pici volt neki, arról nem is beszélve, hogy nagyon nehéz volt az a bicikli... A 14-es határeset lett volna, ami még fél évig tuti jó, aztán megintcsak kicsi, és abból a méretből, amúgy sincs nagy választék, így úgy döntöttünk bevéllaljuk a 16-ost... a lábújjhegye éppen hogy leért, de ráült és simán ment vele..., sőt sokkal könyebb volt neki, mint a kisebbel. Szóval nyáron elkezdtük a rendes biciklizést, bár még túl nagy távokat nem tudott megtenni, de egyre ügyesedett... Most meg már emelni kell az ülést, mert már bőven leér a lába, és reméljük, hogy idén nyáron már kicsit nagyobb távokat tehetünk meg vele...

a másik fontos sport az úszás... ahogy korábban is írtam Dávidnak nagyon jó a vízbiztonsága, ügyesen fennmarad a vizen kb 2 éves kora óta, persze úszni nem tudott, de pl 3 éves korában nyáron már levegőt venni is fel tudott jönni egyedül... Így gondoltuk elvisszük úszni, ha már ilyen ügyes, tanulja meg rendesen, ne a kutyamozgás rögzüljön... a probléma csak azzal volt, hogy 3 évesen se szívesen vették be sehova, mert kicsi... vágül a BVSC-be el tudott menni még júniusban egy 3 hetes gyorstalpalóba, ahol heti 3 úszás volt... Majd nyáron gyakorolt a medencében, mert úszótáborhoz még kicsinek találtam... És ősztől végül hosszas, kitartó küzdelem után végre sikerült meggyőznöm a Váci Tanuszodát, hogy legalább nézzék már meg, hogy milyen a gyerek... Végül mehetett és ők is belátták, hogy ott a helye... azóta nyomatja az úszást, nagyon ügyes, rettenetesen büszke vagyok rá, de azért persze még bőven van hova fejlődni, de nem akarjuk abbahagyni, úgyhogy, majd szépen sorban, mindent. Szereti is nagyon, bár volt időszak, amikor kevésbé szerette, szerintem azért, mert edzőváltás volt, de szerencsére visszajött a kedve hamar...

és ami számára a legfontosabb a lovaglás, ezt ő találta ki, hogy szeretne lovagolni. Mindig is odavolt az állatokért, ha rajta múlna hetente mennénk az állatkertbe és minimum egy farmon élnénk, de egyelőre kénytelen beérni a heti 1 lovaglással. Van itt nagymaroson egy nagyon kedves nő, aki elsősorban gyerekeket tanít, nagyn szereti őt Dávid és hozzá járunk. Eddig heti 1x mentünk, szintén valamikor ősszel kezdte. Most ugyan nagyon udvarol az apjának, hogy menjenek még egy napot a hétvégén is és menjen vele az apja is és akkor együtt mehetnének az erdőbe lovagolni.... majd meglátjuk, hogy megérdemlo e...

angol: ezen a fronton nincs változás, továbbra is jár heti egyszer, annyi, hogy tanárváltás történt, de nagyon szereti a mostanit is, és imád járni... Szókincse fejlődik, de továbbra sem gondolom ezt jobban erőltetni a cél, hogy ismerkedjen a nyelvvel, hogy mire iskolás lesz ne legyen újdonság számára és legyen valami alapja...

egészség: az orrmandula műtét után valóban javult a helyzet és azóta szerencsére nincsenek hosszan elhúzódó betegségek. Kisebb megfázások, vírusok persze előfordulnak, de szerencsére azóta sokkal hamarabb lekűzdi őket. Továbbá volt bárányhimlő vírus az oviban tavasszal, ami Dávidot sem kerülte el, de mivel be volt oltva ellne, így tényleg nagyon enyhe lefolyású volt. Összesen kb 10 pöttye volt, arcán egy sem, és nem is zavarta, kb 2 nap alatt el is múlt, uh szerencsésen megúsztuk. Volt azért sajnos egy komolyabb probléma is, mégpedig a fütyi műtét... Fitymaszűkület miatt meg kellett műteni a kis szerszámát Novemberben, majd most Februárban még a letapadást is meg kellett szüntetni.... Nem részletezném a dolgokat, mert sok jót nem tudnék írni, rettenet volt látni a szenvedését, de a lényeg, hogy a kezdeti nehézségek és ellenállás után ügyesen kezelgette magának is, és a végeredmény meg tökéletes, uh remélem az ilyen jellegű dolgoon végleg túl vagyunk, mert nem kezdeném újra...

cumi: itt volt még egy fontos állomás ősszel, ugyanis valamikor Szeptember végén, október elején megtörtént az áttörés és Dávid végleg elhagyta a cumit. Úgy történt, hogy a is barátnője Noncsi már kb 2 hete nem cumizott, és Dávid is már egy jó ideje, csak aludni vitte, illetve, ha valami gond volt azzal nyugtatta magát... De azért folyamatosan szem előtt volt és persze így könyebben nyúlt hozzá minden apróságnál.... Így mikor Noncsi elhagyta megbeszéltük Dáviddal, hogy reggelente hagyja az ágyában, majd a cumimanók elviszik napközben megörzésre és este, mikor fürdik visszateszik... Ez így ment kb két hétig, majd egyik reggel megbeszéltük vele, hogy adjuk már oda a cumimanóknak végleg a cumit, hiszen ő már nagy és majd a testvérének visszahozzák... (ja igen lesz testvér, de erről egy külön bejegyzés lesz). Még mi is meglepődtünk, de viszonylag simán beleegyezett, annyi volt a kikötése, hogy majd neki adják oda és majd ő odaadja a testvérének... Este még kérte, de simán megnyugodott, mikor mondtuk, hogy hát odaadta a cumimanóknak, és így szépen el is feledkezett róla...

méretek: 110cm és fogalmam sincs hány kg, bár 20-ra tippelek, mert 3,5 évesen volt 108 cm és 18 kg, és azóta szerintem nehezebb... majd valamikor megmérjük.... Egyébként nem kövér, hanem magas vékony, a dereke nagyon karcsú, és a lába és a hasa tiszta izom.... a karjára még gyúrhatna kicsit, mert az nem annyira erős:)

kedvenc játékok: szerepjátékok, főleg állatos szerepjátékok, hogy ő valamilyen állat (ló, kutya, hattyú, oroszlán, stb...) és át kell hívni a barátait, kutyátsétáltatni, lovagolni, állatkertbe, hattyút etetni stb.... Órákig élvezi, persze mi kb fél óra után tépjük a hajunkat a folyamatos "telefonálgatás" miatt..., de ő nagyon élvezi..., ezen kívül imád még lovasat játszani, ekkor a hintalovával eljátszik mindent, amit a lovagláson tanul, etet, lovagol, stb... És továbbra is imád legózni, most már van pár apró igazi legója is, de azért még többnyire a duplóval épít. És imád szabadban lenni, játszóterezni, kavicst dobálni, vagy homokvárat építeni a dunaparton...

evés: kicsit válogatósabb, mint korábban volt, de azért továbbra sem panaszkodom, mert többnyire mindent megeszik, meg ersze próbáljuk úgy összeválogatni a menüt, hogy szeresse. a kedvencek a tésztafélék, bolognai spagetti, nokedli...

Hirtlene ennyi jutott eszembe, ami fontos, de ha valami még lesz, majd hozzáírom...

hol is kezdjem, ezer éve nem írtam... megpróbálok szépen sorban minden fontos dolgot összeszedni...

óvoda: Dávid November óta jár az óvodába és nagyon szereti. A beszoktatás szinte zökkenőmentesen sikerült, az első pár nap volt pici sírás reggel, de aztán már úgy szaladt be a csoportba, hogy úgy kellett visszahívni, hogy adjon még egy puszit:) Azóta is nagyon szereti, vagyis szerette, mert Karácsony előtt volt utoljára, hogy miért az majd az alábbiakból kiderül... Mindenesetre hétfőn megy újra és nagyon remélem, hogy így a kb másfél hónapos kimaradás után is ugyanolyan szívesen fog menni, mint korábban.

Karácsony: a karácsony nagyon jól telt, Dávid már sokkal többet felfogott belőle, mint tavaly. Teljesen elvarázsolta a karácsonyfa. Nagyon örült az ajándékoknak, a legnagyobb kedvencek az orvosi táska, thomasos vonat szett és az óriás puzzle lett. Egész jól viselte a jövés - menést is, bár estére mindig nagyon elfáradt már. Mivel már több, mint egy hónapja volt karácsony, így az emlékek nem annyira frissek, így nem is nagyon jut eszembe most más ezzel kapcsolatban...

Szilveszter: Dávid a szilvesztert a nagyinál töltötte, hogy egy kicsit mi is ki tudjunk kapcsolódni, imádja a tüzijátékot, és a gyerekpezsgőt:)

Betegség: januárt sajnos nem kezdtük túl szerencsésen, mert mind a hárman lerobbantunk:( Dávidnak durva torokgyulladás, nekünk Tamással tüszős mandulagyulladás...:( Ehhez nem is nagyon fűznék többet...

Orrmandula műtét: még év végén elmentünk egy fül orr gégész orvoshoz, hogy megnézze Dávidot, mert sajnos sokat betegeskedett, a betegségek nagyon elhúzodtak és ráadásként rendszeresen a fülére húzodtak... Csak az elmúlt egy évben 4 középfülgyulladása volt:( Sajnos a szakember is megállapította, hogy a tettes bizony az orrmandulája, hiszen még egészséges állapotában is nagy és "csöpög" belőle a trutyi, ami újrafertőz mindent... így megszületett a döntés, hogy ki kell venni az orrmanduláját... Két ünnep között elmentünk a szükséges vizsgálatokat elvégezni, vérvétel, ekg, vizelet vizsgálat, orr- és garatváladék ellenőrzés... Az eredmények januárra lettek meg, de addigra le is betegedett újra Dávid, így kapott egy 10 napos antibiotikum kúrát, majd visszamentünk a doktor bácsihoz. Következő héten 22-én már műtötték is. A műtét maga nem volt nagy cucc, kb 20 perc, altatásban. A fekete leves utána jött, mikor kezdett magához térni az alatatásból, akkor nagyon nyűgös volt, nehéz volt vigasztalni, de ez csak kb 40 percig tartott, utána viszont nagyon elkezdett sírni a cumiért. Sajnos a műtét után elvileg nem cumizhat, mert nem szabad semmi olyat csinálni, ami szívással jár... Így aztán maradt a sírás:( Majd kb egy órával késöbb üzent a doki, hogy inkább adjuk oda neki a cumit, mert sírás többet árthat.. A cumival már sikerült megnyugodnia, de azt istenért sem akart elaludni, végül több órás szenvedés után délután valamikor elaludt egy két órára.., utána már sokkal jobb  kedve volt, rengeteget evett, ami a doki szerint jó jel volt:) Este megint nem akart aludni, úgyhogy mikor már az egész kórház aludt én sétálgattam az üres folyosón Dávidkával este fél 12-ig:( aztán nagy nehezen elaludt. A kórházban amúgy egész jól viselkedett, összebarátkozott a szobatársával, mesét néztek, matriáztunk kicsit, egy éjszaka volt csupán, így ki lehetett bírni... Utána jött egy hét, mikor nem szabadott ugrálni, szaladni, emelni, hajolni, stb..., szóval semmit szinte, amit egy gyerek szeret csinálni. Dávid meg amúgy is különösen aktív gyerek, de tényleg nagyon tisztességesen, fegyelmezetten végigcsinálta a hetet, de ez azzal járt sajnos, hogy nem fáradt el egyáltalán, így esténként nagy kűzdelem volt, hogy elaltassuk. Már a nappali alvást is elhagytuk, de még úgy sem tudtuk sokszor 10 előtt lefektetni... Végül egy héttel a műtét után megvolt a kontroll, és szerencsére mindent rendben találtak. Dávid rá is kérdezett, hogy már ugrálhat e, és mikor megengedte a doktor bácsi még ott a rendelőben elkezdett ugrálni:) Nagyon hiányzott neki a mozgás, azóta igyekszik bepótolni:) szóval minden rendben, már csinálhat majdnem mindent, mehet közösségbe, jövőhéten már úszhat is.

Röviden ennyi történt az utóbbi hetekben, na meg annyi, hogy hatalmasra nőtt a gyermek, kb egy hónapja mértem, és akkor volt 100cm. viszont érdekes, mert a súlya nem nő annyira, az most 15,6kg.

Dávid egy hete 2 és fél éves lett és itt Nagymaroson 2 és fél évesen meg lehet kezdeni az óvodát. Így hétfőn Dávid is óvodás lett:) A jele focilabda. Az első két nap még csak játszani mehetett, kb másfél órát, majd szerdától már reggeltől ment és ott is ebédelt. Az ottalvást még nem engedélyezték, mert finoman szólva is biztonsági játékot játszanak, és bár semmi probléma nem volt a gyerekkel, jól viselkedett, jól érezte magát, minden nap azt mondták, hogy biztos ami biztos várjunk még egy napot az ott alvással... Nem is lenne ezzel nagy problémám, de héten szabin volt az egyik óvónénije és jövőhéten meg az lesz szabin, aki a héten volt... ergo hétfőn nem elég, hogy ott is fog aludni, de még új óvónéni is lesz, így kicsit aggódom, hogy fogja ezt viselni... Jó lett volna, ha legalább ma ott alhatott volna, hogy legalább az már ne legyen újdonság számára... Na mindegy, majd meglátjuk. egyébként reggelente van egy pici hiszti, mikor ott hagyom, de örömmel megy, és délután is jókat mesél róla, úgyhogy nem lesz gond szerintem:) A probléma inkább velem van, mert nagyon nehezen dolgozom fel, hogy bekerült egy nagy közösségbe, ahol nem babusgatják és ő is csak egy a sok közül... Persze tudom, hogy ezen át kell esnie, de nehéz...:)

Más: Dávid megint sokat volt beteg az utóbbi hetekben, úgyhogy most elkezdtünk egy immunerősítő kúrát, hátha ez segíteni fog, hogy ne legyen beteg minden hónapban egyszer...:(

Sokminden nem történt az utóbbi időben, ki bújt az összes foga, szobatiszta nappal teljesen, és ritkán (heti egyszer kétszer) ébred reggel száraz pelenkával...

Csak röviden néhány fontos dolgot feljegyeznék...

fogak: már 18-nál tartunk, és most gyötri szegénykémet az utolsó kettő tejfog... Remélem a nehezén a héten túl leszünk és utána vége a nyafogásnak, nyálömlésnek...

úszás: sokat fejlődött az elmúlt egy hónapban, már fel tud jönni egyedül levegőt venni, akár kétszer is egymás után. És néha már a kezeit is használja, nem csak lábtempózik...  Még szeptemberben el fogjuk vinni valami szakemberhez, hogy nézzen rá, kell e ezzel valamit kezdenünk vagy örüljünk, aztán térjünk vissza a témára jövőre...

szobatisztaság: azt hiszem eljött az idő, hogy mondhatom, Dávid napközben szobatiszta. Nagyon ritkán 3-4 naponta egyszer előfordul egy-egy félbaleset (vagyis szól, de már nem érünk el a bilihez), de amúgy minden jól megy. Már nem kell kérdezgetnem, szól magától is. Persze van amikor "kötelezően" el kell menni WC-re, ilyenek a játszótérre indulás előtt, lefekvés előtt, ébredés után stb, de már nem csesztetem fél percenként, hogy nem kell e pisilni:) Mikor elmegyünk egész napos programra, akkor még mindig bátortalan vagyok és ráadok egy bugyipelust, de ilyenor is szól mindig és este száraz pelussal érünk haza. szóval lehet hamarosan veszem a bátorságot és anélkül indulunk el...

Ezek voltak most a legfontosabbak...

Dávid szülinapja óta sok minden történt, ezt próbálom most összeszedni, mert félek, hogy késöbb elfelejtem...:)

fogak: az utóbbi egy hétben elindultak az utolsó rágók is, alul az egyik teljesen kibújt, a másik éppen áttört. gondolom utána érkeznek a felsők is és akkor meg lesz mind a 20 fogacskája, végre...:) valamiért Dávid nem viselte túl jól ezt a fogzást, de szerencsére már nincs sok hátra:)

úszás: az egyik legnagyobb történés az, hogy Dávidka "úszik", na ez ilyen formában egy kicsit túlzás, de tény, hogy beledugja a fejét a vízbe és kb 3-4 méteres szakaszokat meg tud tenni, anélkül, hogy elmerülne. A levegővétel nem megy még, ezért abban segíteni kell neki. Ennek köszönhetően egyre kevésbé viseli el a karúszót magán, hiszen ő már azt hiszi tud úszni, így folyamatos figyelmet igényel.... Rettenetesen vakmerő, minden félelem nélkül ugrál a vízbe (szintén karúszó nélkül is), egyáltalán nem zavarja, ha lemerül pár másodpercre... Örülök ennek nagyon és szörnyen büszke vagyok rá, ugyanakkor baromira félek, hogy valami baja esik...

szobatisztaság: kb 3-4 hete pörögtünk jobban rá a témára, azóta nem hord napközben pelenkát. Kisdolgát ügyesen elintézi már, de azért kérdezgetni kell, meg néha én rakom rá a bilire, de ha nem is mindig ő szól, tartogatja ügyesen. A nagydologgal még hadilábon állunk, mert bár szól is, meg látom is, hogy kell neki, de nincs türelme a bilin csücsülni, amíg megérkezik a csomag (hiszen ő szörnyen elfoglalt, és mindig valami fontos dolga van inkább...). Szóval ilyen balesetek vannak még, de ami nyugtat, hogy legalább zavarja és rögtön jön szólni, szóval nem reménytelen. Ha csak itt Nagymaroson mozgunk, akkor szintén pelus nélkül indulunk el, de azért ha Pestre megyünk még ráadom. Múlt héten is így történt ráadtam a pelust, mikor egész napra bementünk Pestre, de olyan ügyes volt, mert mikor hazaértünk még mindig száraz volt (szerencsére sok helyen voltunk és így el tudta mindig Wc-n intézni a dolgát...). Alváshoz természetesen adok még rá pelenkát, de a délutáni alvásból mindig száraz pelussal ébred és az éjszaka után is többször előfordult már, hogy száraz volt a pelus. Ez leginkább attól függ, hogy iszik e hajnalban..., ha igen, akkor telenyomja a pelust is, ha nem akkor száraz marad... Következő lépés az lesz, hogy már nem fogom kérdezgetni, hanem szeretném, ha mindig magától szólna, rábízom, aztán meglátjuk mi lesz... Mindenesetre szerintem jól haladunk és remélem nyár végére már mondhatjuk, hogy Dávid szobatiszta.

mozgás: mozgásban továbbra is nagyon ügyes, váltott lábbal tud lépcsőzni, kapaszkodás nélkül, szalad, futóbiciklizik, ügyesen rugja a labdát, de még ügyesebben dobja..., biciklizés nem megy még neki, próbáltuk, de nem sikerül ráéreznie, hogyan kell tekerni... Nem baj, nincs lecsúszva semmiről, majd jövőre...

beszéd: itt is hatalmas a fejlődés, de azért még ebben mindig kicsit ügyetlenebb... Most már stabilan 3 szavas mondatokban is beszél, egyre szebben, érthetőbben mondja a szavakat (ez azt jelenti, hogy nem csak én értem mit mond) Gondolom, majd szép lassan beindul ez is és felzárkózik a többi vele egykorúhoz, mert szeret egyébként beszélni, sőt be sem áll a szája, csak nem annyira ügyes benne, de ő ilyen, másra koncentrál...:)

játék: nagy sláger továbbra is a legó, illetve a szülinapra kapott szerszámoskészlet. De imád a szabadban is lenni, homokozni, kavicsot dobálni a dunaparton, és a víz a mindene, egy igazi vizibolond, ha rajta múlna egész nap csak pancsolna... szeret még nagyon festegetni, meg rajzolni is, a maga módján...

Továbbra is imádja az állatokat, voltunk póniparkban, azóta minden nap emlegeti, hogy menjünk póniparkba:) Lovagolt is a pónin és nagyon tetszett neki, uh szerintem gyakran fogunk menni:)

Hirtelen ennyi jutott eszembe.

 Vasárnap tartottuk a nagy családi szülinapi partyt. Az idő idén kegyes volt hozzánk és sikerült a kertben lennünk, grillezni, stb...

Mindenki nagyon jól érezte magát, de ami a legfontosabb, hogy Dávid már teljesen felfogta, hogy ezen a napon minden körülötte forog, és annak rendje és módja szerint rettenetesen élvezte is!

3szor kellett elénekelnünk neki a Boldog szülinapot, ő is velünk énekelt és fülig ért a szája:) Volt sünis tortája meg sok sok ajándék: lábbal hajtós auto, szerszámoskészlet, duplo, fakockák, mesekönyvek, kukásauto, stb... Nagy volt az öröm:)

Egész nap játszott, annyira fel volt pörögve, hogy alig tudtuk ebéd után letenni aludni:)

Hamarosan érkeznek a képek is...

Előtte már pénteken is volt kisebb ünnepség, mert átjöttek a barátnői és akkor is volt torta (vizilovas), meg játék:)

 Dávid egy hete töltötte a második születésnapját!

méretek: 91cm, 14 kg, 22-23-as láb, 52 cm mellkörfogat

fogak száma: 16

mozgás: azért ezzel kezdem, mert ebben a legjobb:) Továbbra is ügyesen futóbiciklizik, szalad, páros lábbal ugrál, magaslatról is, váltott lábbal is tud lépcsőzni, akár kapaszkodás nélkül is, de azért többnyire kapaszkodik... Labdát egyre ügyesebben dobja és rúgja. Pedálozni még nem tud. Szeret úszni járni és szépen lábtempózik a korához képest...

beszéd: na ebben már kevésbé jeleskedik:) Mindent elmond egy szóval, mindent megért, de még nem igazán alkot mondatokat. Néha összeköt két szót, de korai lenne azt mondani, hogy beszél... Ellenben látható a fejlődés és hétről hétre jobban áll:) Pár hete még sok szónak csak a felét ejtette, most többnyire kimondja a teljes szavakat. Kiváncsi vagyok már nagyon mikor fog mondatokban beszélni, fura lesz biztos:) ami még érdekesség, hogy ugyan nem beszél, de az ő kis részben halandzsa nyelvén állandóan mondogatja az összes mondókát, és dalt amit tud... Sokszor csak a dallamról ismerünk rá...:)

evés: most egy kicsit roszabb evő, mint korábban volt, de azért még mindig nincs nagy probléma. Mivel még nem bújtak ki az utolsó hátsó rágó fogak, így lehet, hogy az kínozza és amiatt nem olyan az étvágya néha... Vannak napok, mikor mindent megeszik és van, hogy még a nagy kedvenceket sem. Továbbra is eszi az összes zöldséget is gyümölcsöt, és a túró rudi is nagy kedvenc még:)

alvás: azt hiszem feladtam... és már nem is érdekel mikor fogja átaludni az éjszakát, egyszer majdcsak eljön ez az idő is:) Továbbra is egyedül alszik el, nincs is semmi probléma este, de minden éjjel kb 1 körül felsír, iszik pár kortyot és alszik is tovább... őt nem zökkenti ki, de éppen elég arra, hogy minket igen:) Ezután reggelig csend van és vagy csak reggel kel, vagy ritkán még hajnalban is megjátssza az egy kortyos sztorit... A mesét már végighallgatja, ő is elmeséli, nagyon szereti...

játék: itt nagy fejlődés történt! Dávid nagyon jól eljátszik egy ideje a játékaival, nagyon szereti az autokat, a duplot és a WOWos dolgokat. Egyedül is eljátszik már velük, viszonlag hosszan... Szeret szerepjátékokat kitalálni, és továbbra is imád a levegőn lenni és a különböző járgányokkal menetelni... Nagyon szeret kavicsot is dobálni a dunaparton.

Továbbra is szeret segíteni és önállóan csinálni dolgokat. Az állatokért is odavan még mindig, ez nem változott...

Szobatisztaság: amikor itthon van elég sokat bilizik, továbbra sem erőltetjük, de vagy szól magától, vagy néha megkérdezzük, hogy nem kell e és akkor mondja, hogy de... Állva pisil:) Néha már pelus nélkül van, most hogy itt a jó idő... Reggel már jó ideje nem nyomja a pelusa a pisit, hanem megvárja, míg kivesszük és a bilibe pisil egy jó nagy adagot:) A nagy dolog még nagyon nagyon ritkán sikerül a bilibe, de reméljük a nyáron sikerül szobatisztává válnia...

A mai nap igazán tökéletesnek mondható... Végre jó idő van, így mi is kicsit könnyebben szántuk rá magunkat, hogy normális időben kikecmeregjünk az ágyból és elinduljunk valamerre.

Elkezdtünk újra babaúszásra járni, sajnos tavaly abbahagytuk, mert télen sokszor volt náthás Dávid, nyáron meg itt volt a medence, így nem jártunk... Aztán most ősszel megint sokat betegeskedett Dávid, de most elérkezettnek látszott az idő, hogy újrakezdjük... Nagyon tetszett neki szerencsére most is, úgyhogy lesz folytatás!  szóval ez volt a reggeli program.

Az úszás után megreggeliztünk és bementünk Pestre az állatkertbe. Ide elkísértek minket a Bencéék is (tesómék). Nagyon jól éreztük magunkat, Dávid eddig is szerette az állatokat, voltunk vele már 3szor állatkertben, de ennyire még sosem élvezte. Minden állatot jól megnézett, megetette őket, egyáltalán nem fél tőlük... a tevét úgy etette, hogy a teve bekapta a kezét, mi halálra rémültünk, ő meg csak vigyorgott:) Bement a kecskesimogatóba is... Szóval remek kis program volt, biztos megyünk még, bár a következő alkalommal valószínüleg Veszprémbe, majd Bécs és az osztrák szafari is szóba került...

Az állatkert után hazajöttünk és kimentünk még Maflával is egy órát sétálni, Dávid meg futóbiciklizett.

Aztán főztünk és vacsoráztunk, és Dávid ahogy vártuk beájult az ágyba:)

Dávid ma lett 22 hónapos, ismételve önmagam, újra csak azt tudom mondani, hogy szalad az idő... A szokásos status update következik!

méretek: 90cm, 14kg, 23-as láb

beszéd: egyre több szót használ, de továbbra is csak ritkán köti össze őket. Néha mond két szavas "mondatokat", de ez tényleg csak nagyon ritkán fordul elő! A legnagyobb fejlődés ezen a téren, hogy a cumi végre nem hamma, hanem cuii, és most már, ha éjjel kiesik az ágyból a cumi, akkor sem hammát kiabál, hanem cuiiit, ami nagy dolog, ugyanis, szinte minden szót ismétel, amit mondunk, de a cumira nem volt korábban hajlandó, csakazért is hammát mondott rá... Aztán gondoltunk egyet és úgy döntöttünk nem adjuk oda a hammáért a cumit, és láss csodát, megtanulta a szót:)

evés: most a kolbászt kicsit hanyagoljuk, gondolom miután 2 hónapig folyamatosan kolbászt evett megunta... Most eszik mindent, de továbbra is a levesek csúsznak a legjobban. És végre eszi a kenyeret is rendesen, mert az korábban nem ment, csak a felvágott magában... Na most is azzal kezdi, de legalább a végén megeszi a kenyeret is többnyire... Egyre ügyesebben eszik egyedül, ez abban látszódik, hogy kevesebbet kell utána takarítani:)

alvás: Este 7 - fél 8 körül fekszik le és reggel 7-8 körül kel, sajnos mostanában ez inkáb 7 körül van mint 8 körül... de hiába próbálnánk este késöbb letenni, hogy tovább alhassunk nem megy... vagy nem bír este fennt maradni vagy ugyanúgy felkel regel, így marad inkább a korai fekvés, legalább az esténk kicsit hoszabb és nyugodtabb, a reggel meg csak hétvégén necces... tápszer még mindig csak este van, aminek nagyon örülünk... Tea még van, de nagyon híg változatban. Egyre sűrübben fordul elő, hogy kb 11 és reggel 5-6 között már nem kell bemenni hozzá egyáltalán... De azért többnyire még van egy körünk éjjel is... De ez már nem vészes a korábbiakhoz képest. Ekkor vagy iszik egy keveset vagy csak a cumit kéri, ami azt jelenti, hogy szörnyen lusta és kihasznál minket, mert van, hogy elkezd kiabálni, hogy CUIII..., mi rohanunk, majd kiderül, hogy ott fekszik a cumi 20 centire a szájától, de lusta kinyújtani érte a kezét... hááát igen nem ez az egyetlen dolog, amivel hülyét csinál belőlünk...:)

játék: az az igazság, hogy mostanában nagyon nehéz már vele bennt játszani, mert nem igazán kötik le a játékai, pedig van bőven, hatalmas választékban, de már unja őket és nem is nagyon szeret hosszasan a fenekén maradni... Így leginkább táncolni szoktunk vagy bujócskázni... Minden nap kell vele gyúrmázni, mert azt nagyon szeret, de azt is viszonylag hamar megunja vagy el kezd rosszalkodni (szétdobálni mindent) és akkor el kell pakolnia a gyurmát... szeret még puzzleozni (két darabos), ebben nagyon ügyes, olyan van neki, amiben az anyaállatot kell a gyerekállattal összepárosítani... Szoktunk még formabedobózni is, de már az sem jelent túl nagy kihívást neki... szóval továbbra is a szabadtéri játékok a legjobbak, motor, futóbicikli, és a jóidőnek köszönhetően újtra a játszótér... És a nagy fejlődés, Dávid már nem olyan durva, mint korábban! Na azt nem mondanám, hogy sosem lök meg senkit, de azért sokat fejlődött...

egyéb: továbbra is próbál önállóan csinálni dolgokat, mindenben segít, felül mellém a konyhapultra főzni, ilyenkor a saját kis táljában kenyér héjat vagy kekszet főz:), ha letörlöm az asztalt, ő is letörli, porszívozni még mindig nem lehet mellette, mert ő is akarja csinálni... Elkezdtünk újra babaúszni. Még mindig imádja az állatokat, könyben, tvben élőben... nagyon szeret könyveket lapozgatni, a mesét még ritkán hallgatja végig. 

 Szalad az idő, de tényleg, fogalmam sincs mikor lett ilyen nagy ez a pici fiú...

méretek: 88cm, 14kg, 22-23as láb

beszéd: sok minden nem változott, vagyis továbbra sem beszél összefüggőne, de sokkal több szót használ, illetve előfordul már néha, hogy két szót összekapcsol, mint apa gyere, anya oda... Néhány szó, ami újdonság, vagy a korábbi felsorolásból kimaradt, ismét a teljesség igénye nélkül...: kakao, pi (pisi), bici (futó és simabicikli), kolbá (kolbász), túró, vííí (víz), oda, ide, ott, itt, papi (papir), süti, apuci, mafla, luca, vica, vili, abel, fuzsi (fruzsi), poci, bukó (bukósisak), edi (edit), papu (papucs), kuka, kuku (kukucs), ajto, cipő, zozi (zokni).

önállósodik: még hagyja szerencsére, hogy öltöztessem, de egyre inkább szeretné egyedül csinálni, persze nem megy neki olyan jól:) De például, ha már belebújtattuk a lábát, akkor felhúzza a nadrágját, leveszi a cipőt, és meg is próbálja felvenni... Fürdésnél is imádja megmosni magát egyedül, meg hajat mosni, ő önti le a fejét vízzel...:) A probléma leginkább ott van, mikor a pelenkázásnál is segíteni akar, és nagydolog után, próbálja ő kitörölni a popót.... Nem győzzük lefogni a kezeit:) A pelust is ő szeretné feladni magának... Egyre szebben eszik egyedül, bár még mindig nagy a kosz utána...

játék: most az igazi sláger a szabadban a futóbicikli, a lakásban meg a festés, rajzolás és gyurmázás a menő... A gyerekekért továbbra is nagyon odavan, de még mindig sokszor durva, remélem hamar kinövi ezt a korszakot...

evés: továbbra is a levesek a kedvencek, illetve a legújabb favorit a kolbász, nagyon szereti, és nagyon sokat tud megenni belőle.

alvás: Na itt történtek nagy változások:) Egy hónapja kb már, hogy nem eszik éjjel tápszert, ami nagyon nagy dolog a korábbi tetemes mennyiséghez képest! Este még megissza a kis adagját, de éjjel már nem és hajnalban, reggel sem. Helyette iszik teát, de azt is szerencsére egyre kevesebbet. Terveink szerint a tea lassan lecserélődik vízre... Sajnos még mindig kelnünk kell éjjel odaadni neki a teát, de egyre kevesebbszer, sőt előfordult már néha, hogy egyszer sem kellett kelnünk hozzá... Szóval látjuk a fényt...:)

 A szomszéd egy - másfél évvel idősebb gyerekek már futóbiciklivel nyomják, míg Dávid még csak motorozott... Az én akaratos fiacskámnak pedig ez nem igazán tetszett, mert hogy lehet az, hogy a többiek már bicivel (így hívja) nyomulnak, ő meg csak a "dedós" motorral (hozzátenném, eddig sehova nem mehettünk a "dedós" motor nélkül...).

Nekünk eddig eszünkbe sem jutott venni, hiszen 2-3 éves kortól ajánlják, bár igaz, hogy Dávid lazán rendelkezik egy kétéves méreteivel...

Nos, addig addig hisztizett egy legutóbbi közös séta alkalmával, amíg az egyik kisfiú futóbringáját kipróbálhatta. Gondoltam, úgyis hamar rájön, hogy ő még kicsi ehhez, de nem így let, a fiatalember ugyanis egész ügyes volt és le sem akart szállni róla...

Így másnap rohantunk is a boltba venni neki is egy sajátot, hogy ne legyen a következő sétánál vita. Na meg azért is, mert, ha tetszik neki, hát csak gyakoroljon, mert azt tudni kell, hogy ez a futóbicikli egy igen hasznos dolog, ugyanis, állítólag, ez után könnyen megtanulnak biciklizni két keréken... Vagyis azt mondják azt már tanulni sem kell majd, csak átül rá... Na de ez még igen messze van...

 Az idei Karácsony, ahogy reméltem sokkal izgalmasabb volt, mint a tavalyi. Dávid rettenetesen élvezte minden pillanatát. A fa nagyon tetszett neki, nem bántotta, csak csodálta. a csillagszórót is élvezte, de azzal még nagyon vigyáznunk kellett, mert ész nélkül lóbálta volna, ha rajta múlik, így csak apukája kezében foghatta...

Mikor belépett a szobába és meglátta a fát, és az ajándékokat (sajnos a nagy méretek miatt nem volt minden becsomagolva...) annyira aranyos fejet vágott, hirtelen elcsodálkozott, majd csillogó szemmel egy olyan bájos mosolyt villantott nekünk, amilyet talán még sosem láttam:) (természetesen ezt a pillanatot nem fotóztam le, mert csak bámultam én is:))

Az első döbbenet után jöhetet a kicsomagolás és az ajándékok birtokba vétele. Kapott hintalovat meg ugráló csacsit is, így egy darabig az egyikről ugrott a másikra... Majd az új kisasztalkájához tartozó két kicsi szék közül nem tudott választani, hanem egyiktől szaladt a másikig, és mindegyiken lecsücsült fél percre...:) Az asztalka székekkel azóta is nagy sláger, imád azon rajzolni, gyurmázni, stb... Örülök, hogy végül ezt vettük neki...

Kapott még beszélő porszívót is, mert imád porszívózni, meg minden házimunkát... Szereti is ezt a kis játék porszívót, de továbbra is az igazi az igazi:) Próbáltuk rávenni, hogy amíg mi a naggyal csináljuk ő hozza az övét, de nem  működött...

És persze a fent soroltakon túl még rengeteg szebbnél szebb ajándékot kapott, szerintem a mai napig nem tudja feldolgozni ezt a sokmindent...:)

Az idei Karácsony sajnos kicsit rendhagyóan alakult, mert Tamás papája nagyon beteg, és a mamája is korházban kötött ki, így nem mentünk most semerre csak a papájához egy ebédre, amúgy itthon voltunk anyuékkal, meg az én családommal.

A szilveszterről sem érdemes túl sokat beszélni, gyerekes, barátos, szomszédos szilveszter volt.... Nem ez volt álmaim estje, de sosem voltam nagy szilveszterező, így nem zavar túlságosan...

 December közepén (kivételesen csak egy jó hónap csúszással) sikerült megkapnia Dávidnak a 18 hónapos oltást is! Ezzel együtt megkapta az influenza elleni oltást is, ami remélem segíteni fog abban, hogy a nyárig tartó hónapokat ne folyamatos betegségekkel töltsük... Az oltásokat elég jól viselte, természetesen volt egy pici sírás, de csak a szúrás pillanatában, uátna rögtön meg is nyugodott. Nagyon édes, mert ilyenkor mindig mutogatja, hogy bibi és puszit kell rá adni:)

 ...volt három hete, csak én szokás szerint nem jutottam el odáig, hogy írjak.

Egy kis status update következik!

magasság: 87-88cm

súly: 13,5kg

lábméret: 22, de csízmából 23-as kellett

beszéd: egyre több szót mondd, de még mindig nem mondanám azt, hogy beszél. A szavak (a teljesség igénye nélkül): apa, anya, mamma, papa, bence(ez néha bebének vagy beeenek sikerül), veve (Vivi), poacsa vagy bobacsa (pogacsa), kaka (kaka, pisi, kávé, kakaó, tej, ezekre mond ezt a szót használja:)) koto vagy koko (motor), auto, böcsi (bölcsi), koki (csoki, túró rudi, és minden hűtőből érkező édesség), tv, kuuu (kulcs), hamma (továbbra is minden, amit  szájba vesz, kaja, cumi, ital), bili, ló, kutya, cica, elefá (elefánt), csacsi, pipi (minden házi szárnyas), szia, hello, erre, arra, ezt, azt (kis diktátor:))

Hirtelen ennyi jutott eszembe, de a lényeg, hogy teljesen jól megérteti magát, csak tudni kell épp mire ért egy egy szót, amit hat másikra használ:) Ja és nem szereti, ha produkáltatjuk, ha kérjük, hogy mutassa meg valakinek, hogy mondják ezt vagy azt, akkor azért sem mondja...

öltözködés: segít az öltözködésben, nagyon ügyes, vannak dolgok, amiket már egyedül megcsinál, pl a kabátját le tudja venni egyedül, meg a nadrágot félig... sapkát is fel tudja venni, próbálkozik a zoknival, cipővel is, de nem sok sikerrel:)

játék: ami nagyon megy az a duplo, meg a favonat, formabedobó, ja és persze a motor...

gyerekek: imádja a gyerekeket, sőt egyre inkább úgy érzem én kevés vagyok már neki... Kicsit már finomabban játszik a gyerekekkel, de sajnos, ha felpörög a játék hevében még mindig okoz sérüléseket... (karmolás, harapás, csípés). Ennek nem örülök, de nem tudom, hogyan szoktathatnám le...

evés: nem mondanám, hogy rossz evő Dávid, de egyre válogatósabb, a főzelékeket például szinte egyáltalán nem eszi, a palacsintát sem, pedig régen szerette... Nem eszi a rántott húst, tejberizst, tejbegrízt. Ami viszont minden mennyiségben jöhet az a leves, bármilyen!

mozgás: továbbra is nagyon ügyes, szalad, mindenre felmászik, egy pillanatra nézek félre és máris az asztal tetején van, tiszta életveszély....

szobatisztaság: továbbra sem szereti a pelust, de azért annyira nem utálja, hogy bilibe intézze a dolgát rendeszeresen:) Szóval a helyzet változatlan, reggel többnyire bili, meg napközben néha, de amúgy pelus van, és továbbra sem erőltetjük, majd lesz valahogy, ha kedve van ráül, ha nem nem...

 Dávid ugyan már 17 és fél hónapos, de ma végre megkapta a 15 hós oltást! Azért ilyen sokára, mert mikor 15 hónapos volt, akkor a doktornéni éppen nyaralt, aztán meg mi mentünk nyaralni, így nem is nagyon akartam volna utazás előtt beadatni neki. Aztán mióta hazaértünk folyamatosan van valami, ami miatt nem lehetett beadni neki... nátha, torokgyulladás, három napos láz, vírusos légcsőves valami, stb... Most ugyan még az előző betegségének a végén járunk, de már másfél hete nem lázas, nincs hőemelkedése, így ma gyorsan megkaphatta... Kiváncsian várom mit hoz majd ki belőle, mert sajnos azt mondogatják, hogy ez után az oltás után a gyerekek többsége kicsit lebetegszik... Majd meglátjuk... Mindenesetre a 18 hónapos oltás is tolódni fog egy kicsit, mert értelemszerűen nem kaphatja meg két hét múlva... De remélem nem fogunk azzal is több mint két hónapot csúszni... Egyébként magát az oltást nagyon jól viselte, karba kapta és nem sírt, utána kapott még egy másikat (prevenal) combba is, na ott annál már sírt egy picikét, de az sem volt vészes. Mondtam is neki, hogy ez biztos csak hiszti volt, de a doktornéni megerősítette, hogy ez bizony fájdalmas szuri és, ha nem hiszem szívesen ad nekem is egyet, hogy elhiggyem:)

 Ma sikerült belelátnom Dávid szájába, mely során észrevettem, hogy az egyik szemfog már át is törte egy icipici ponton az ínyt, így érthető a napokban kissé nyűgösebb gyerek viselkedése, a folyamatos nyálfolyás, orrfolyás és szájban túrkálás...

Ami nyugtat, hogy állítólag a szemfogak után van néhány hónap szünet, míg megindulnak az utolsó rágók, már nagyon várom ezt a "pihenő" időszakot:)

 Ismét elmaradtam egy kicsit, jó régen írtam. Ennek részben a kevés idő, részben a lustaságom az oka...

Dávid az elmúlt egy hónapban sokat betegeskedett, volt 3 napos láz, fülgyulladás, szájpenész.... és ráadásként, bár az nem betegség, de rendesen kikészítí a fogzás.

Kibújtak a rágófogak, így már 12 foga van Dávidnak, és már látszik, hogy a szemfogak is érkeznek hamarosan... Remélem utána lesz egy kis szünet, mert Dávidot nagyon megviseli, sajnos nem észrevétlenül bújnak elő, hanem nagyon meggyötrik az én pici fiamat... Eredmény, nyűgös, hisztis, sokszor kezelhetetlen gyerek...:(

Vegyük sorra, mik történtek, mióta nem írtam, a betegségen kívül...

Augusztus végén beiktattunk még egy spontán hétvégi nyaralást Horvátországba, szuper volt részben hiszen gyönyörű idő volt, egy csodaszép halászfaluban voltunk, minden tökéletes lett volna, sőt az első nap az is volt, de másnaptól Dávid belázasodott (ekkor kezdődött a 3 napos láz, amit ekkor még nem tudtunk...), arra gyanakodtunk, hogy biztos a foga miatt, ezért nem is indultunk haza, azért jól éreztük magunkat aznap is, de mikor másnap reggel is, dacára az egész éjszakás lázcsillapításnak lázas volt még Dávid, reggel úgy döntöttünk hazaindulunk...

Szeptember elején Dávidot elvittük fodrászhoz, mert már nagyon megnőtt a babahaja, így átesett az első frizura váltáson. Teljesen megváltozott az arca, hirtelen babából fiúra váltott... A hajnyírást egyébként kifejezetten jól viselte, szerencsére, aminek azért is örülök, mert úgy látom rohamtempóban nő a haja, így gyakran kell majd mennünk...

Szobatisztaság: ezt a témát teljesen hanyagoltuk a betegeskedés alatt, de Dávid továbbra is jelezte kitartóan, ha valami történik, így tegnap úgy döntöttünk kezdjük el újra az ismerkedést a bilivel... Eredmény: tegnap déltán 3x bilibe pisilt, ma meg 2x és a reggeli nagydolog is ott landolt:) Nagyon ügyes volt, sőt a reggeli produktum után nem adtam rá pelust, mondván úgysem megy az olyan gyorsan újra, erre Dávid míg a kávémat főztem bevonult a fürdőbe és bepisilt a nadrágjába, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy tudta, hova kell menni, sajnos a gatyót még nem tudja egyedül levenni, ezért nekem kellene folyamatosan résen lennem és figyelnem a jelzéseit. Ami most nehezebb, mert a kb egy hónapos szünet alatt, sőt, ha a nyaralást is belevesszük akkor több Dávid ugyan sokszor szólt, de mivel nem foglalkoztunk nagyon vele, így mos már nem mindig szól, hanem a ráutaló jeleket kell figyelni... bár azért most is mondja sokszor... Na de mindegy, majd lesz valahogy, az álláspontunk továbbra is az, hogy nem erőltetjük, ha szívesen ül a bilire jó, örülünk, megtapsoljuk, de ha nem az sem baj...

Beszéd: hát a beszéd az nem akar úgy fejlődni, nem igazán az erőssége a fiatalembernek, vagyis mond néhány szót (apa, anya, papa, mama, kaka), amik a valós szavak és mond néhányat, amiket tudunk mire mondja, de nem valós szavak, ilyenek a háká (hinta), hamma (cumi, kaja, víz, minden amit szájba vesz), vava (kutya és egyéb állat) káká (pápá), és hirtelen nem jut több eszembe, pedig megvan a szava a motorra, csúszdára és egyéb dolgokra is, de képtelen vagyok megjegyezni őket... Szóval jár a szája folyamatosan az ő kis nyelvén, de a beszédtől még nagyon messze van. Ellenben érteni ért mindent szinte, így elég jól tudunk kommunikálni, ha kérek valamit (például pakold el a játékokat, vagy rakd egymásra a kockákat, stb...) azt megcsinálja, ő is meg tudja értetni velem, hogy mit szeretne, mutogatással, illetve halandzsa nyelven:)

Mozgás: mozgásfejlődésben a beszéddel ellentétben szuperul halad, szalad, felmászik a létrán, csúszdázik, motorozik, váltott lábbal lépcsőzik vagy kapaszkodva vagy valakinek a kezét fogva, de előfordult már, hogy kapaszkodás nélkül tett meg 3-4 lépcsőfokot.

Motorőrület: Dávid teljesen odavan a motorokért, ha lát egy motort az utcán, egyből mutogat, nevet, a TVben is csak bámul rájuk... Teljesen le van tőlük nyűgözve... Két hete vettem neki egy új kismotort, mert a régi az egy kicsit labilis volt és bár tudta hajtani nehézkesen, de nem igazán érezte szerintem biztonságosnak, azóta viszont az új motoron... száguldozik:) A motort mindenhova vinni kell, a kocsiba, a lakásba, a dunapartra, vendégségbe, mindenhova... A másik ilyen őrület, a bukósisak, ha eszébe jut, hogy neki olyan is van, akkor fel kell rá tenni és nem engedi, hogy levegyük, így órákig abban van, akár a lakásban, akár a kertben, dunaparton... Múltkor kivittük Maflát sétálni, a gyeremek jött gyalog a bukósisakjában... vicces volt, mindenki nézett ránk, hogy micsoda szülők, még a széltől is óvják a gyereket... :)

A nagy mozgékonyságnak és felfedezővágynak az eredménye, hogy Dávid rengetegszer sérül meg, persze nem komolyan, de itt ott egy karc, horzsolás, kék folt szinte mindig akad...

Mese: elkezdtük az esti meseolvasást is, hiszen eddig is imádta a könyveket lapozgatni, nézegetni a benne levő dolgokat, mutogatni, amiket felismer, így gondoltam, ideje az esti mesének is. Igazából én vágytam már rá nagyon rég óta, hogy este az ölembe csücsüljön és olvashassak neki. Nagyon élvezi, bár a mesét még szerintem nem érti, de tetszik neki maga a szertartás, nem is hagyhatunk ki egy alkalmat sem, ahogy felvette a pizsamát, megy a polchoz, hogy emeljük le a könyvet.

A természete is sokat változott, bár korábban is igen izgága volt, most még inkább, illetve nagyon barátkozós, ami nem is lenne baj, de ha fel akarja hívni magára a figyelmet, akkor sokszor durva lesz, harap, üt, lök... Ami nekem kicsit sem tetszik, de fogalmam sincs mit tehetnék, hiszen a könyvek is azt írják, hogy ebben a korban ez természetes, illetve ő így próbál játszani (velünk is szokott pl bírkózni, mért ne lehetne a gyerekekkel is...), de félek, ha így folyatatja senki nem fogja szeretni őt... Ami még nehezebbé teszi a dolgom, az az, hogy őt egyáltalán nem zavarja, ha vele csinálják azt, amit ő csinál másokkal, például őt kicsit sem érdekli, ha leöntik homokkal, vagy teleszórják a fejét fakéreggel, vagy fellökik, esetleg megharapják, ő ezeket egy szó nélkül tűri, ezért sokszor észre sem vesszük, ha vele csinálják, majd mikor ő megismétli ezeket a dolgokat, akkor a másik fél már egyáltalán nem biztos, hogy olyan jó néven veszi, sír vagy csak szól, és Dávid meg nem is nagyon érti miért nem szabad, hiszen vele is megcsinálják... Kivétel ez alól a harapás, az tényleg nagyon durva és azt más nem is csinálja, csak ő, de ő nap mint nap megharap valakit, akár engem is, lehet a fogzás miatt van ez is, lehet csak reakciót akar vele kiváltani (amit sikerül is neki, mert baromira fájdalmas...), de nem tudom róla leszoktatni, egyszerűen semmi nem használ. Legújabb próbálkozásom, hogy megpróbálom megértetni vele mit jelent az a szó, hogy fáj, szóval mikor beüti magát, mindig mondom neki, hogy fáj ügye..., hátha tudatosul benne és akkor mikor mást bánt, akkor megérti majd, hogy neki is fáj... na mindegy majd lesz valahogy...

Méretek: a centit továbbra sem tudom, de már tervezem, hogy megmérem valamikor, mert a ruhákat növi ki rohamtempóban..., a súlya 13kg, és a lábmérete 22-es.

A beteges időszaknak köszönhetően túl sok helyen nem voltunk, így nem is tudok sok más dologról beszámolni, majd az ősz kicsit tartalmasabb lesz talán...

 Idén hosszas vacilálás után úgy döntöttünk, hogy Törökországba megyünk nyaralni! Nagy volt a dilemma, hiszen 15 hónapos gyerekkel repülni nem olyan egyszerű. A másik lehetséges uticél Olaszország volt, de pont akkoriban volt nagyon rossz idő itthon is és ott is, így inkább a biztos meleg mellett döntöttünk.

Repülőút: Bár rettenetesen aggódtam, hogy az én extrán aktív örökmozgó babám, hogyan fogja viselni a "kényszerpihenőt", de szerencsére nagyon jó baba volt. Odafele szépen megitta a tápszert felszállás alatt, így a füle nem dugult be, legalábbis nem panaszkodott... Utána egy órát ugrált rajtunk, dumált, pedig már nagyon fáradt volt, de kicsit felpörgött, aztán sikerült a második egy órára elaltatnunk és csak landoláskor ébredt fel. Visszafele még jobb volt, mert a felszállás után (közben megint megitta a tápszert), azonnal el tudtuk altatni és egészen landolásig aludt! Se odafele, se visszafele nem sírt egy percet sem:)

Transzferek: A reptértől a hotelig, meg vissza, illetve a nyaralás alatt, ha bárhova mentünk, akkor vagy busszal, kisbusszal, vagy taxival vittek minket, ezekben Dávid többnyire ugrált, nézelődött, de nem sírt. Vicces, hogy igyekszünk itthon megteremteni a gyerekeinknek a legnagyobb biztonságot utazás közben, majd egy ilyen nyaralás alatt meg a mellettünk levő széken ugra bugrál...

Szálloda: A szálloda remek volt, minden igényt kielégítő, nagyon gyerekbarát, mind a személyzet, mind a felszerelés, szolgáltatások. a szobánk szép volt, tengerre néző, a kaja rendben volt (apukának és Dávidnak kifejezetten ízlett, én meg olyan nagyon válogatós vagyok, hogy nehéz a kedvemre tenni, így az én véleményem amúgy sem mérvadó), italok szintén jók voltak (Coca Cola volt szerencsére:), és mindig hideg volt, a légkondi jól működött, szóval nincs okunk panaszra.

Időjárás: kánikula, nagy hőség és ami a nem annyira tetszett, borzasztóan magas páratartalom, és sajnos még estére sem hűlt le a levegő, sőt a pára sem tűnt el:(

Mindennapok: Beletelt néhány napba mire ráéreztünk, hogy mi a megfelelő napi rutin, de végül sikerült... Reggeli után, délelőtt lementünk a tengerpartra, fürdeni, homokozni, majd egy kis medencézés, aztán én felmentem Dáviddal aludni (vagy evett előtte vagy, ha nem volt éhes akkor utána), ebédre vittem neki levest (üvegeset), mert azt szereti nagyon és nem ártott a folyadék, illetve evett a délutáni snackekből. Utána megint tengerezés és medencézés. Végül vacsora, majd vagy kimentünk a városba sétálni vagy kicsit sétáltunk a tengerparton, vagy minidiszko, vagy csak kicsit ücsörögtünk a pool bárnál, aztán alvás...

Delfinshow: Egyik nap elmentünk egy Delfinshowra, ami nagyon nagy élmény volt, legalábbis én régóta vágytam rá és nagyon tetszett, sajnos Tamás kevésbé tudta élvezni, mert Dávid az ő ölében volt (én fotóztam), és Dávidot még nem nagyon kötötte le, az tetszett neki mikor ugráltak, de a többit nem igazán fogta még fel. Ráadásul utána én még elmentem úszni az egyik delfinnel (felejthetetlen élmény volt), és Tamás ezidő alatt is Dávidot nyugtatta, aki már szörnyen fáradt volt és nagyon melege volt...

Pihenés: na az nem volt, egy percet nem töltöttünk napozóágyon, folyamatosan Dávid körül pörögtünk, de nem baj, ez a nyaralás erről szólt, együtt voltunk hárman, rengeteget játszottunk, és a gyerek és mi is boldogok voltunk. Egy óra pihenés járt nekünk fejenként (természetesen váltott műszakban), mikor elmentünk a szálloda spa részlegén egy török fürdőre, radirozásra és masszázsra.

Összességében szupert volt, de azért fárasztó is.

Képek: www.facebook.com/media/set/

Vettünk egy bilit Dávidnak csütörtökön. Péntek reggel ébredés után az apja ráültette és egyből belepisilt, hogy mennyire volt tudatos nem tudom, de ami utána jött... Elvittem a bilit kimosni, közben Dávid követelte vissza, gyorsan kitakarítottam, visszaadtam, ő meg gyorsan belekakilt:) utána mi elutaztunk, így anyuék vigyáztak rá, szombaton semmi, majd vasárnap reggel ismét bilibe intézte a dolgát. És ami miatt nagyon büszke vagyok rá: mikor hazaértünk rátettük a bilire, de semmi, majd felöltöztettem, kicsit késöbb, úgy tűnt kakilnia kell, mert gugolgatott, fogta a pocakját és sirdogált, olyan volt mintha visszatartaná, és tényleg! Gyorsan szaladtunk a bilihez és ő meg szépen elvégezte a dolgát:)

Következtetés: a gyerek egyértelműen tudja mire való a bili és nem szereti a teli pelenkát!

Kételyek: de mégis hogyan lehet egy ilyen pici fiút szobatisztaságra nevelni? hogyan fogja a még nem beszélő fiam közölni velem, hogy menni kell? a nagy dolog még csak hagyján, hiszen nagyjából tudom mikor van, meg látszik a fején is, nade a pisinél??? Itthon még talán odamegy a bilihez és jelzi, hogy mi a szitu, de elmerjem e majd vinni pelus nélkül bárhova is???

Ezek megválaszolása még hosszú idő szerintem, egyenlőre tesztelünk, semmit nem erőltetünk, de miden alkalommal, mikor van produktum a biliben örömtáncot járunk, cselekszünk ösztönszerűen, esetleg beszerzek egy könyvet, hogy hogyan is kellene... és várunk... és az is lehet, hogy pár hét mulva lekerül a pelenka nappalra végleg (mert azt már végképp nem tudom elképzelni, hogy éjszaka se legyen...) de az is meglehet, hogy szépen feladjuk és majd 2 éves korában újra próbálkozunk.

kiváncsian várom a következő napokat, heteket...

 Volt nagy riadalom ma délután! Dávid az egyik szomszéd néni terasza alól próbált kipecázni egy labdát, de sajnos a terasz lépcsője alatt a labdán kívűl még darázsfészek is volt:( Gyorsan meg is támadták a pici fiút és 3 csípés hipp hopp rajta volt a pici karján... :( Nagyon zokogott szegénykém, részben az ilyedség, részben a fájdalom miatt... Ez volt élete első csípése. Szerencsére a szomszédok nagyon segítőkészek voltak és egyből hozták a kálciumot, jeges, ecetes borogatást, fenistil krémet..., ha egyedül vagyunk biztos én is csak zokogtam volna a gyerekkel, úgy megijedtem :) Majd még biztos, ami biztos beszaladtunk az egyik háromgyerekes szomszédunkhoz (aki nem mellesleg állatorvos), mondván neki csak van valami jó szere rá, gyorsan be is fecskendezett a szájába még egy kis kálciumot, majd itthon még néhány fenistil csepp és a duzzanat nem nőtt tovább:) Úgy tűnik megúsztuk, és az is kiderült, hogy szerencsére nem allergiás Dávid a darázscsípésre.

 Ma egy furcsa, kemény valamire lettem figyelmes Dávid szájában, valahol ott, ahol a rágófognak jönnie kell... Eddig többnyire egyértelmű volt számomra, mikor a fogai jöttek, de ez most más... A szokásos hisztis napok, laza széklet, stb... megvolt, de a kinézete egész más... Eddig gyönyörő hófehér fogacskák törtek át, most meg valami sárgás förmedvényt láttam... gyorsan megmutattam Nórinak, aki diagnosztizálta, hogy valóban a foga van ott, csak éppen még egy hártya van rajta, amitől ilyen ronda... szóval megérkezett a kilencedik fogacska és várhatóan két héten belül kijön a következő három rágófog is, hiszen ezek csoportosan érkeznek...:) Remélem utána lesz egy kis szünet a hisztivel, mert néha már nagyon nehezen hajtok fejet felette...

 Jó régen írtam, ennek legfőbb oka, hogy nem igen volt időm leülni a géphez, ha mégis sikerült, akkor meg a fotosulis képekkel vacakoltam....

Mindenesetre most sikerült szánnom egy kis időt a blogra is, ami azért is fontos, mert sehova máshova nem jegyezetelek Dáviddal kapcsolatban, így remélem nem felejtek ki semmit, mert késöbb nem tudom hol visszanézni...

szóval Dávid már 13 hónapos múlt, repül az idő továbbra is. Hatalmas! Nem mértem mostanában, még én is látom a növekedést, de akik ritkán látják, azok meg végképp....

Rengeteg mindent csinál, amiket most csak rövid felsorolásként említek, vannak köztük olyanok, amiket már régen csinál és vannak egész újak:

- lelkesen tapsol, ha mondjuk, hogy tapsi tapsi, vagy, ha valami nagyon tetszik neki

- integet

- lesöpri a kezét, ha koszos

- utálja a zoknit, amikor csak alkalma van rá leveszi

- imád levegőn lenni, megkeresi a szandiját és viszi a fotelhez, amiben rá szoktam adni, vagyis enyhe ráutaló magatartás, hogy irány kifele! vagy egyszerűen csak odamegy az ajtóhoz és dörömböl rajta...

- formabedobózik, egyre ügyesebb, de azért azt többnyire még meg kell neki mutatni, hogy melyikbe dobja, de szépen beheyezi, meg van hogy egyedül el is találja melyikbe..

- egyedül akar enni, ezért vagy nem eszik (mert nem hagyja, hogy etessük), vagy minden tiszta kaja, mert egyedül lapátol, ami még sajnos nem megy a legszebben, de igyekszik nagyon...

- szalad, főleg, ha van motivációs tárgy, pl babakocsin kólás üveg és babakocsival szaladó Nóri:)

- autókat és vonatokat tologatja

- imád a duplo legoval játszani, bár inkább rombolja, amit én felépítek

- tartja a lábát, mikor cipőt adunk rá

- odaviszi a papucsokat az emberek lábaihoz, és ráhúzza, és tudja melyik kié. Ha valakin már van egy másik, akkor néz értetlenül, hogy ez hogy lehet:)

- mafla pórázát leemeli és viszi hozzá, rá akarja tenni

- kutyasétáltatás után felemeli a mafla tálját és viszi a konyhába, hogy tegyünk bele kaját, majd leteszi neki

- mindenkit, még maflát is fel akar öltöztetni és betakarni takaróval

- beszéd: baba, mama, kaka, vava, néha papa, apa, dédi, szóval nem sok fejlődés, de minden ember baba és minden állat vava... Bár volt már a papa is kaka, de sebaj... Voltunk állatkertben és ott is minden vava volt, annyit tudtunk elérni, hogy a fókashown, már vava helyett egy idő után azt mondta, hogy fó...:)

- bár mondani nem mondja a szavakat, de sokat ismer, a könyvekben szépen mutogatja amiket kédezek, meg itthon is ismer egy csomó tárgyat, meg a játékait.

- megismeri a barátait, Noémivel úgy tudnak egymásnak örülni, mint a filmekben szaladnak egymás felé és mikor találkoznak megölelik egymást, tündériek:)

- és a legújabb: múlthéten elkezdte mondogatni, hogy kaka, ekkor belenéztem a pelusba és bizony ott volt a szeretetcsomag... Hétvégén is mondta, belenéztem semmi, de két perc múlva megérkezett a csomag... Tamás szerint eljött az idő, hogy vegyünk egy bilit és tegyünk egy próbát... Úgyhogy veszek egyet holnap és próbálkozunk, erőltetni nem akarom, meg különben is szerintem ez még korai, de ha tetszik neki, miért ne! Amúgy eleve nem akartam bilit venni, csak wc szűkítőt, mivel nincs sok kedvem bilit takarítani, de akkor még nem gondoltam, hogy már most próbálkoznunk kell...

No hirtelen ennyi jutott eszembe, majd, ha valami kimaradt pótolom, meg igyekszem sűrübben feljegyezni az éppen aktuális dolgokat és akkor nem lesz hiány...